2017. március 26.
„Hol fanyar, hol ironikus, hol szívszorítóan mély” – Somogyi Tamással és Tóth Mátyással beszélgettünk
Darvasi László A 3 emeletes mesekönyv című művéből készült vizsgáját mutatta be a SZÍN-TÁR-on Tóth Mátyás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős bábszínész hallgatója. A produkcióról vele és az előadás rendezőjével, Somogyi Tamással beszélgettünk.
• Hogyan jött létre az előadás?
Somogyi Tamás: - A zalaegerszegi Griff Bábszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem kért fel Matyi záróvizsgájának elkészítésére. Olyan szöveget kellett keresnem, amely egyedül előadható, és művészi és technikai szempontból is sokrétű feladat a játszó számára. Hosszas keresési fázis után döntöttem Darvasi László A 3 emeletes mesekönyve mellett.
• Mit láttál meg ebben a szövegben, amiért fontossá vált?
S. T. – Egyrészt nagyon érdekelt, hogy nem egy nagyívű történettel dolgozunk, hanem sok picivel, amelyekben rengeteg karakter mozog. Darvasi szövegének van egy nagyon izgalmas, hol fanyar, hol ironikus, hol szívszorítóan mély világlátása, amely az első perctől magával ragadott. Fantasztikus figurákat teremtett, akik egyszerre szerethetők, de közben furcsák, egyszerre hordoznak általános igazságot, mégis egyediek, ráadásul a könyv megpróbálja elénk tárni az egész világot, méghozzá egy gyermek szemszögéből. Egy házban vagyunk, amelynek különböző emeletei a világ különböző szintjeit fogalmazzák meg, s így a rövid történeteken keresztül eljutunk az éntől, a családtól a társadalomig, majd egészen Magyarországig, s végül a világig.
- A játszó szemével milyennek tűnt Darvasi szövege?
Tóth Mátyás: - Iszonyúan tetszett, de meg is rémisztett. Rengeteg karakter van benne, ráadásul mindegyik árnyalt figura, sok mélységgel… Óriási feladatnak tűnt a megvalósítása. Szerencsére gyorsan nekikezdtünk a munkának, amiből végül csodálatos próbafolyamat lett, rengeteg tapasztalattal, rácsodálkozással, megerősítéssel.
• Milyen az előadás látványvilága?
S. T. – Az elhangzó rövid történetek közben van egy egységes, minden apró részen átívelő esemény, ez pedig magának a mesekönyvnek a születése. Az eredeti könyvben is folyamatosan kommunikál egymással az író és éppen készülő szövege. A Mesekönyv lassan beletanul a mesélésbe és elkezdi önmagát mesélni, de közben végig tanul az írójától. Grosschmid Erik tervezővel végül úgy gondoltuk, hogy az író fejében kellene játszani a történetet. Ebben a fejben rengeteg gondolat van, amiket majd a mesekönyv bont ki. Ezek a gondolatok különböző formában (több féle bábtechnika, tárgy animáció, feliratok, videó animáció) jelennek meg és mindegyik történet valamilyen nyomot hagy a díszleten. A szöveg végül elkészül, és ott marad az író feje a sok-sok tárggyal, betűvel és figurával, a mesekönyv pedig elindul világhódító útjára.
• Matyi, hol folytatod a diploma megszerzése után?
T. M. - Nehéz kérdés. Sok ajánlatot kapok, sokfelé hívnak, még nem tudom, melyiket választom.
• Bábszínházaktól?
T. M. - Zenés színházaktól, bábszínházaktól, nagyszínházaktól, alternatív társulatoktól…
• Melyek azok a prioritások, amelyek alapján megszületik majd a döntés?
T. M. – Az idő nagyon fontos tényező. Kérdés, hogyan tudom beosztani úgy az életemet, hogy 100 százalékosan részt vehessek a munkában, de ne forgácsoljam szét magam, és a magánéletemre is jusson idő.
• Fel sem merült, hogy társulatot keress?
T. M. – Én leginkább a saját helyemet szeretném megkeresni. Ami nem biztos, hogy egy társulatban van. Szeretnék minél több emberrel dolgozni, sokféle feladatban kipróbálni magam.
• Milyen tapasztalatot hozott ennek az előadásnak a létrehozása?
T. M. - Ez volt az eddigi legnagyobb színészi feladatom. Hihetetlenül erős élmény, hogy egyedül vagyok a színpadon, egyedül kell fenntartanom a figyelmet, egyedül kell megalkotnom az összes karaktert – egyedül kell érvényesnek és igaznak lenni. Komplex munka volt, nagyon sokat tanultam belőle.
• Rendezőként?
S. T. – Sokáig féltem a feladattól. Tartottam attól, hogy mi van, ha nincs a színpadon kétféle
akarat, kétféle személyiség, akiket ütköztethetünk. Hogyan lehet egy emberre 50 percig figyelni?
Mitől lesz a nézők számára érdekes? Tisztáznom kellett magamban, melyek lesznek azok az eszközök, hatások, amelyekkel ezt létre tudjuk hozni. Ezért is döntöttük a különböző formák használata mellett. A bábok, a tárgyak és a videó kiegészítik, megerősítik, elmélyítik a szöveget. Ahogyan a próbák során elkezdtük kibontani a jeleneteket világossá vált, hogy a szövegvilág, a látványvilág és Matyi játéka olyan egységet ad ki, amely magával ragadja a figyelmet és reményeink szerint nem is ereszti el a játék ideje alatt.
Rákász Judit
Somogyi Tamás: - A zalaegerszegi Griff Bábszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem kért fel Matyi záróvizsgájának elkészítésére. Olyan szöveget kellett keresnem, amely egyedül előadható, és művészi és technikai szempontból is sokrétű feladat a játszó számára. Hosszas keresési fázis után döntöttem Darvasi László A 3 emeletes mesekönyve mellett.
• Mit láttál meg ebben a szövegben, amiért fontossá vált?
S. T. – Egyrészt nagyon érdekelt, hogy nem egy nagyívű történettel dolgozunk, hanem sok picivel, amelyekben rengeteg karakter mozog. Darvasi szövegének van egy nagyon izgalmas, hol fanyar, hol ironikus, hol szívszorítóan mély világlátása, amely az első perctől magával ragadott. Fantasztikus figurákat teremtett, akik egyszerre szerethetők, de közben furcsák, egyszerre hordoznak általános igazságot, mégis egyediek, ráadásul a könyv megpróbálja elénk tárni az egész világot, méghozzá egy gyermek szemszögéből. Egy házban vagyunk, amelynek különböző emeletei a világ különböző szintjeit fogalmazzák meg, s így a rövid történeteken keresztül eljutunk az éntől, a családtól a társadalomig, majd egészen Magyarországig, s végül a világig.
- A játszó szemével milyennek tűnt Darvasi szövege?
Tóth Mátyás: - Iszonyúan tetszett, de meg is rémisztett. Rengeteg karakter van benne, ráadásul mindegyik árnyalt figura, sok mélységgel… Óriási feladatnak tűnt a megvalósítása. Szerencsére gyorsan nekikezdtünk a munkának, amiből végül csodálatos próbafolyamat lett, rengeteg tapasztalattal, rácsodálkozással, megerősítéssel.
• Milyen az előadás látványvilága?
S. T. – Az elhangzó rövid történetek közben van egy egységes, minden apró részen átívelő esemény, ez pedig magának a mesekönyvnek a születése. Az eredeti könyvben is folyamatosan kommunikál egymással az író és éppen készülő szövege. A Mesekönyv lassan beletanul a mesélésbe és elkezdi önmagát mesélni, de közben végig tanul az írójától. Grosschmid Erik tervezővel végül úgy gondoltuk, hogy az író fejében kellene játszani a történetet. Ebben a fejben rengeteg gondolat van, amiket majd a mesekönyv bont ki. Ezek a gondolatok különböző formában (több féle bábtechnika, tárgy animáció, feliratok, videó animáció) jelennek meg és mindegyik történet valamilyen nyomot hagy a díszleten. A szöveg végül elkészül, és ott marad az író feje a sok-sok tárggyal, betűvel és figurával, a mesekönyv pedig elindul világhódító útjára.
• Matyi, hol folytatod a diploma megszerzése után?
T. M. - Nehéz kérdés. Sok ajánlatot kapok, sokfelé hívnak, még nem tudom, melyiket választom.
• Bábszínházaktól?
T. M. - Zenés színházaktól, bábszínházaktól, nagyszínházaktól, alternatív társulatoktól…
• Melyek azok a prioritások, amelyek alapján megszületik majd a döntés?
T. M. – Az idő nagyon fontos tényező. Kérdés, hogyan tudom beosztani úgy az életemet, hogy 100 százalékosan részt vehessek a munkában, de ne forgácsoljam szét magam, és a magánéletemre is jusson idő.
• Fel sem merült, hogy társulatot keress?
T. M. – Én leginkább a saját helyemet szeretném megkeresni. Ami nem biztos, hogy egy társulatban van. Szeretnék minél több emberrel dolgozni, sokféle feladatban kipróbálni magam.
• Milyen tapasztalatot hozott ennek az előadásnak a létrehozása?
T. M. - Ez volt az eddigi legnagyobb színészi feladatom. Hihetetlenül erős élmény, hogy egyedül vagyok a színpadon, egyedül kell fenntartanom a figyelmet, egyedül kell megalkotnom az összes karaktert – egyedül kell érvényesnek és igaznak lenni. Komplex munka volt, nagyon sokat tanultam belőle.
• Rendezőként?
S. T. – Sokáig féltem a feladattól. Tartottam attól, hogy mi van, ha nincs a színpadon kétféle
akarat, kétféle személyiség, akiket ütköztethetünk. Hogyan lehet egy emberre 50 percig figyelni?
Mitől lesz a nézők számára érdekes? Tisztáznom kellett magamban, melyek lesznek azok az eszközök, hatások, amelyekkel ezt létre tudjuk hozni. Ezért is döntöttük a különböző formák használata mellett. A bábok, a tárgyak és a videó kiegészítik, megerősítik, elmélyítik a szöveget. Ahogyan a próbák során elkezdtük kibontani a jeleneteket világossá vált, hogy a szövegvilág, a látványvilág és Matyi játéka olyan egységet ad ki, amely magával ragadja a figyelmet és reményeink szerint nem is ereszti el a játék ideje alatt.
Rákász Judit