2018. március 23.
FESZTIVÁLNAPLÓ 9. SZÍN-TÁR, 2018.03.22, csütörtök
A Szín-Tár harmadik napját joggal nevezhetnénk akár Shakespeare-napnak is, hiszen csütörtökön két Shakespeare-előadást (Ahogy tetszik, Rómeó és Júlia) láthattunk a Ruszt József Stúdió Színház bensőséges terében. Mindkét darabot a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem immár harmadéves hallgatói adták elő, noha másodéves vizsgaelőadásokként születtek.
A durván egy óra hosszúra metszett Ahogy tetszik elvont világába toppantunk be délután: a közönséget a homályban tomboló és lázadozó Rosalinda és Célia fogadta. Ez a furcsa, alternatív udvari atmoszféra aztán az első jelenetek után mesebeli környezetté alakul, hiszen hirtelen az Ardennes-i erdőben találjuk magunkat. A történetet zanzásítva kaptuk meg, mégis kerek egészet alkotott. A természetben egymásra találó párok teljesen más típusú szerelmet keresnek, a szerelmeseknek pedig eltér egymástól az egyéni értékrendje. Ezeket a különbözőségeket a kolozsvári hallgatók először humorral, majd később mély, őszinte érzelmekkel tárták elénk. Az elején abszolút vígjátéknak induló előadás végére meghatott csend szállt a teremre.
Estére, röpke másfél óra leforgása alatt az osztály „másik háromnegyede” (ahogy ők fogalmaztak) az Ardennes-i erdőből Veronát varázsolt nekünk. A többi előadásukhoz hasonlóan, ezt is teljes mértékben – tényleg 100%-ban – a színinövendékek valósították meg. A súgástól, a világításon keresztül a hangosításig és a színpadépítésig műszak híján mindent ők csináltak. A délután hangosítójából lett Júliában egy vagány, határozott nőt láttunk. Az ő ellentéte volt a gyermeki Rómeó, akit lökdösni és ütlegelni kellett ahhoz, hogy cselekedni tudjon. Az Ahogy tetszik vidámsága és élettel telisége a Rómeó és Júliában átfordul egy lassabb tempójú, sötétebb és letisztultabb képpé. A komoly és feszült helyzeteket Benvolio és Mercutio párosa a maga tinédzseri lazaságával oldotta fel. A kevés kellék, a szinte nullára redukált díszlet, valamint az egyszerű, fekete-fehér jelmezek mellet egyértelműen a szöveg volt középpontban. Ugyanakkor, az előadásnak mégis sikerült újat mutatnia, hiszen a végén felcsillan a remény, hogy a történet furcsa mód boldog véget érhet.
A többi naphoz hasonlóan ezt is egy szakmai beszélgetés zárta a színház folyosóján, amelyben a kolozsvári alkotócsapat vett részt.
Szekeres Vanda & Pálla Orsolya
Estére, röpke másfél óra leforgása alatt az osztály „másik háromnegyede” (ahogy ők fogalmaztak) az Ardennes-i erdőből Veronát varázsolt nekünk. A többi előadásukhoz hasonlóan, ezt is teljes mértékben – tényleg 100%-ban – a színinövendékek valósították meg. A súgástól, a világításon keresztül a hangosításig és a színpadépítésig műszak híján mindent ők csináltak. A délután hangosítójából lett Júliában egy vagány, határozott nőt láttunk. Az ő ellentéte volt a gyermeki Rómeó, akit lökdösni és ütlegelni kellett ahhoz, hogy cselekedni tudjon. Az Ahogy tetszik vidámsága és élettel telisége a Rómeó és Júliában átfordul egy lassabb tempójú, sötétebb és letisztultabb képpé. A komoly és feszült helyzeteket Benvolio és Mercutio párosa a maga tinédzseri lazaságával oldotta fel. A kevés kellék, a szinte nullára redukált díszlet, valamint az egyszerű, fekete-fehér jelmezek mellet egyértelműen a szöveg volt középpontban. Ugyanakkor, az előadásnak mégis sikerült újat mutatnia, hiszen a végén felcsillan a remény, hogy a történet furcsa mód boldog véget érhet.
A többi naphoz hasonlóan ezt is egy szakmai beszélgetés zárta a színház folyosóján, amelyben a kolozsvári alkotócsapat vett részt.
Szekeres Vanda & Pálla Orsolya