2018. március 25.
Fesztiválnapló 9. SZÍN-TÁR, szombat
A 9. Szín-Tár Fesztivál a Kaposvári Egyetem Cseke Péter, Réczei Tamás vezette másodéves színész osztályának vizsgaelőadásával zárult.
A Jehuda Koren és Eilat Negev Lélekben óriások voltunk c. regényéből született előadás különös módon beszélt a holokausztról, pontosabban egy Auschwitzot megjárt törpe család múltjáról és viszontagságos jelenéről. A máramarosi Ovics család – hét liliputi gyermek – végső soron Mengele kegyetlen kíváncsiságának és „barátságnak” köszönhette, hogy túlélték a földi poklot. A gyerekek a húszas-harmincas években szórakoztató zenés, már-már cirkuszi miliőt idéző előadásaikkal, rendkívüli sikereket arattak. A művészcsalád története a Ruszt József Stúdió Színház színpadán egyszerre szólt az elszakított erdélyi zsidók húszas évekbeli reménykedéséről és csalódásáról. A vágyakról és a bizakodásról. Megrendítően beszélt arról az ellentmondásos világról, amit a törpe művészeknek a saját falujukban, városukban meg kellett élniük és ahogy közeledett a történet az auschwitzi pokol felé, megkapóan mesélt a meggyötörtek ismeretlen sorsáról. Az előadás zenei világa különleges keveréke a korabeli zsidó daloknak és az egyes zsidó ünnepekhez és szertartásokhoz kapcsolódó liturgikus énekeknek. A többszólamúság, a hangszeres játék, amivel a szereplők saját maguk kísérték az előadást fontos szervező elem és erő volt a játék során. A törpe létezés, a törpeség megmutatása sarkalatos pontja volt az előadásnak. Mátravölgyi Ákos bábjai varázserővel bírtak. Az élő szereplőket szinte észrevétlenül változtatták szívvel-lélekkel teli gnóm figurákká. Különös kettősség hatotta át az egész előadást. Egyszerre volt torokszorító és megmosolyogtató. Még a legszörnyűbb pokolban is az élet él és élni akar és mielőtt még az érzelmeink túlságosan eluralkodtak volna rajtunk – mint egy rezonőr figura megjelent a Tv2-ről Juhász Árpád és tudósított bennünket a történelmi tényekről, kívülállóként, sok év távlatából. A brechti v-effektekre emlékeztető megoldások fontos kapaszkodót jelentettek nézőknek és alkotóknak egyaránt. Beillesztésükkel az előadás ügyesen kerülte el a melodráma csapdáját. Dr. Mengele szerepében Zayzon Zsolt színművész csatlakozott a csapathoz. Képileg „sok fejjel” magasodott az Ovicsok fölé, de összhatásában maga is egy volt a közlési vágy erős szándékával átitatott játszók közül. Az egyetemisták az esti szakmai beszélgetés alkalmával, nyíltan és őszintén beszéltek a próbafolyamatról, felkészülésük hátteréről és fontosabb pillanatairól. Előzetesen rengeteget olvastak előadásuk témakörének, minél alaposabb megismerése érdekében, kutatómunkát végeztek a zenei anyagának összegyűjtése során. A beszélgetés végén felmerült az a szándék, miszerint a történelem ezen kevésbé ismert szeletét középiskolások számára is örömmel játszanák a jövőben. Az előadás szép lezárása volt a 9. Szín-Tár Fesztiválnak.