2016. május 12.
Porogi Ádám - Hamlet után Jézus
Porogi Ádám veszi át Csémy Balázstól Jézus szerepét az Újvilág Passióban. A Kecskeméti Katona József Színház társulata 2012-ben mutatta be először a produkciót, amelyet idén június 10-11-12-én láthat a közönség az Arborétumban.
• Szeretsz szabadtéren játszani? – kérdeztük Porogi Ádámtól.
• Igen, különleges események történhetnek. Például a Passió egyik előadásán utolért bennünket egy rettenetes vihar. Jézus megfeszítésének jeleneténél elkezdett mennydörögni, villámlani, és amikor vége lett az előadásnak, nyakunkba szakadt az ég. Jó volt.
• Működött az előadás kőszínházban, amikor pár éve a nagyszínpadon is látható volt az Újvilág Passió?
• Telt házzal ment, de szabadtéren az igazi: az Arborétum, a felhők, csillagok, a 100 fős statisztéria mind nagyon sokat számít.
• Nem akármilyen évad végén készülsz Jézus szerepére.
• Nagyon jó évadom volt. Szeptemberben Barta Lajos Szerelem című darabjában Komoróczyt játszottam, majd következett a Hamlet, utána Querubin a Figaro házasságából. Idén – talán először – volt időm pihenni, úgyhogy maradt erőm az évad végére. Jól jön: júniusban lesz az Újvilág Passió, amelyben Jézus szerepét veszem át. Bár nehéz erre úgy gondolnom, mint egy szerepre, hiszen az, ha jól van megírva, összetett, gyarló, emberi. A passiójáték során viszont valami istenit próbálunk eljátszani, a magunk gyarló testével, lelkével. Szóval fogalmazzunk úgy: a célom, hogy Jézus gondolatait érthetően közvetítsem.
• Milyen tapasztalatot hozott a Hamlet?
• Minden előadás más. Keresgélem, hogyan tudok a nézőkkel kommunikálni. Sok múlik rajtuk, ők is egy játszó fél, a cinkosaim. A belső munka, hogy mennyire tudok megragadni egy gondolatot, mennyire sikerül érzékennyé, törékennyé, sebezhetővé, kiszolgáltatottá tenni magam, miközben játszom. Ez egyszer kevésbé, máskor jobban sikerül. Van ebben valami mázli is. Néha sikerül eljutni odáig, hogy már nem kell játszani, magával sodor bennünket az előadás, ami hihetetlenül jó érzés. Például amikor gimiseknek játszottunk. Nyitottak és fogékonyak voltak mindenre, ami a színpadon történt; az elejétől a végéig értették, miről van szó. Ott ők lendítettek át minket a nehezén.
• Miért nehezebb megtalálni a kapcsolatot az idősebb nézőkkel? A prekoncepciók miatt?
• Ez is benne lehet. Hogy milyennek kellene lennie egy Hamlet előadásnak. De a fiataloknak is lehet negatív érzetük, hiszen a Hamlet tananyag, s mint ilyen, sajnos eleve riasztó. Ehhez képest jó érzés lehet, ha izgalmas előadást látnak. De idősebb közönséggel is volt nagyon jó esténk.
• Átfordított benned valamit ez a szerep?
• Nem. Megvan a veszélye annak, hogy az a szélsőséges viselkedés, ahogy Hamlet működik, átcsúszik az életbe. Erre figyelni kell. Mert az hazugság lenne. Hiszen teljesen más az élethelyzetünk.
Rákász Judit
• Igen, különleges események történhetnek. Például a Passió egyik előadásán utolért bennünket egy rettenetes vihar. Jézus megfeszítésének jeleneténél elkezdett mennydörögni, villámlani, és amikor vége lett az előadásnak, nyakunkba szakadt az ég. Jó volt.
• Működött az előadás kőszínházban, amikor pár éve a nagyszínpadon is látható volt az Újvilág Passió?
• Telt házzal ment, de szabadtéren az igazi: az Arborétum, a felhők, csillagok, a 100 fős statisztéria mind nagyon sokat számít.
• Nem akármilyen évad végén készülsz Jézus szerepére.
• Nagyon jó évadom volt. Szeptemberben Barta Lajos Szerelem című darabjában Komoróczyt játszottam, majd következett a Hamlet, utána Querubin a Figaro házasságából. Idén – talán először – volt időm pihenni, úgyhogy maradt erőm az évad végére. Jól jön: júniusban lesz az Újvilág Passió, amelyben Jézus szerepét veszem át. Bár nehéz erre úgy gondolnom, mint egy szerepre, hiszen az, ha jól van megírva, összetett, gyarló, emberi. A passiójáték során viszont valami istenit próbálunk eljátszani, a magunk gyarló testével, lelkével. Szóval fogalmazzunk úgy: a célom, hogy Jézus gondolatait érthetően közvetítsem.
• Milyen tapasztalatot hozott a Hamlet?
• Minden előadás más. Keresgélem, hogyan tudok a nézőkkel kommunikálni. Sok múlik rajtuk, ők is egy játszó fél, a cinkosaim. A belső munka, hogy mennyire tudok megragadni egy gondolatot, mennyire sikerül érzékennyé, törékennyé, sebezhetővé, kiszolgáltatottá tenni magam, miközben játszom. Ez egyszer kevésbé, máskor jobban sikerül. Van ebben valami mázli is. Néha sikerül eljutni odáig, hogy már nem kell játszani, magával sodor bennünket az előadás, ami hihetetlenül jó érzés. Például amikor gimiseknek játszottunk. Nyitottak és fogékonyak voltak mindenre, ami a színpadon történt; az elejétől a végéig értették, miről van szó. Ott ők lendítettek át minket a nehezén.
• Miért nehezebb megtalálni a kapcsolatot az idősebb nézőkkel? A prekoncepciók miatt?
• Ez is benne lehet. Hogy milyennek kellene lennie egy Hamlet előadásnak. De a fiataloknak is lehet negatív érzetük, hiszen a Hamlet tananyag, s mint ilyen, sajnos eleve riasztó. Ehhez képest jó érzés lehet, ha izgalmas előadást látnak. De idősebb közönséggel is volt nagyon jó esténk.
• Átfordított benned valamit ez a szerep?
• Nem. Megvan a veszélye annak, hogy az a szélsőséges viselkedés, ahogy Hamlet működik, átcsúszik az életbe. Erre figyelni kell. Mert az hazugság lenne. Hiszen teljesen más az élethelyzetünk.
Rákász Judit