2016. szeptember 30.
Történetet játszunk – Zayzon Zsolt a Vízkeresztről
A Vízkereszt egyik legérdekesebb figuráját, Vitéz nemes Keszeg-Fonnyadi Andrást alakítja Zayzon Zsolt a kecskeméti Katona József Színház Vízkeresztjében. Hetedszer dolgozik Mohácsi Jánossal, s talán éppen az így szerzett rutinnak köszönhető az a nyugalom, ahogy kérdéseinkre válaszol premier előtt egy nappal.
- Melyik a kedvenc mondatod a darabban?
- Több ilyen is van, de nem szeretném lelőni a poént. A legkedvesebbet elárulom, pár hónap múlva.
- Mi volt a legnehezebb a szerepben?
- Megmutatni ennek a mámoros létben szertefolyó embernek a nyomorát. Olyan világban élünk, ahol az emberek szeretnek egymás nyomorán nevetni. A közösségi média tele van ilyen videókkal. A tévés tehetségkutatók első adásai semmi másról nem szólnak, minthogy önértékelési zavarral küzdő embereken röhögjünk. Ehhez képest itt van ez a szerencsétlen alak, aki nagyon vágyik a szeretetre, a barátságra, akit folyamatosan kihasználnak, és amikor kitisztul egy kicsit a tudata, akkor olyanokat mond, hogy „Engem még sosem imádott senki”. Szeretném, ha ezek a mondatok nagyon erősek lennének – ezen dolgozom.
- Hogyan határoznád meg a darab műfaját?
- Nem lehet kategorizálni. Történetet játszunk. Mohácsi János nagyon ügyesen oldja meg, hogy a tragikum és a komikum egyszerre legyen jelen a színpadon. Nem véletlen, hogy a legdrámaibb pillanatokban süt el poénokat. Remélem, hogy sokat fognak nevetni a nézők, és remélem, hogy eközben ott lesz a levegőben a kilátástalanság…
Rákász Judit
- Több ilyen is van, de nem szeretném lelőni a poént. A legkedvesebbet elárulom, pár hónap múlva.
- Mi volt a legnehezebb a szerepben?
- Megmutatni ennek a mámoros létben szertefolyó embernek a nyomorát. Olyan világban élünk, ahol az emberek szeretnek egymás nyomorán nevetni. A közösségi média tele van ilyen videókkal. A tévés tehetségkutatók első adásai semmi másról nem szólnak, minthogy önértékelési zavarral küzdő embereken röhögjünk. Ehhez képest itt van ez a szerencsétlen alak, aki nagyon vágyik a szeretetre, a barátságra, akit folyamatosan kihasználnak, és amikor kitisztul egy kicsit a tudata, akkor olyanokat mond, hogy „Engem még sosem imádott senki”. Szeretném, ha ezek a mondatok nagyon erősek lennének – ezen dolgozom.
- Hogyan határoznád meg a darab műfaját?
- Nem lehet kategorizálni. Történetet játszunk. Mohácsi János nagyon ügyesen oldja meg, hogy a tragikum és a komikum egyszerre legyen jelen a színpadon. Nem véletlen, hogy a legdrámaibb pillanatokban süt el poénokat. Remélem, hogy sokat fognak nevetni a nézők, és remélem, hogy eközben ott lesz a levegőben a kilátástalanság…
Rákász Judit