2016. december 2.
Minden nap bizonyítanom kell magamnak – Orth Péter a Mágnás Miskáról
„A zene hihetetlenül erős támasz a színpadon. Ha át tudod adni magad neki, csak fel kell kapaszkodni rá, és hagyni, hogy magával sodorjon” – mondja Orth Péter, akivel a kecskeméti Katona József Színházban, a Mágnás Miska bemutatója után néhány nappal beszélgettünk új szerepéről, és a mindennapok rituáléiról.
- Szerepálom volt számodra Baracs István?
- Nem, de kellemes meglepetésként éltem meg. Sok olyan eleme van a szerepnek, ami abba az irányba visz, amerre haladni szeretnék.
- Mégpedig?
- Egy ideje azt érzem, hogy jó lenne egy kicsit hátra hagyni a „fiús” karaktereket, és továbblépni az olyan férfi szerepek felé, mint amilyen Baracs István. Nagyon érdekelnek az összetettebb feladatok.
- Mennyire volt számodra megterhelő, hogy két nagy zenés szereppel kezdted az évadot?
- Egyre magabiztosabbnak érzem magam zenés szerepekben, ezért szívesen vettem az akadályokat. Nem mondom, voltak nehéz napok, de a zene hihetetlenül erős támasz a színpadon. Ha át tudod adni magad neki, csak fel kell kapaszkodni rá, és hagyni, hogy magával sodorjon. Persze nehéz műfaj. A Mágnás Miskában és a János Vitézben is viszonylag sok a prózai rész, amelyben ugyanúgy helyt kell állni, mint a daloknál, s ezekből nem mindig könnyű váltani az éneklésre, és a hangnak ez a legmegterhelőbb igénybevétel.
- Hogyan készülsz az esti előadásokra? Megvannak a magad rituáléi?
- Ha délelőtt nem énekeltem próbán, akkor kábé 4 órakor beénekelek, majd előadás előtt elénekelem az egyik számot is, hogy bemelegítsek. Szinte mindig átnézem a szöveget és a jelenetek előtt is átgondolom, hogy honnan hova tartok, milyen új dolgokat próbáljak bele rakni és mikre kell figyelnem, amit a múltkor nem elég jól csináltam. Ha Mágnást vagy János Vitézt játszom, akkor aznap nem sportolok, nem dohányzom és igyekszem odafigyelni arra is, hogy ne fárasszam le magam feleslegesen, például nem aznap megyek nagy bevásárlásra, vagy nem előtte fogok „nagytakarítást” eszközölni. Egyébként nincsenek szigorú szabályaim, de szeretem, ha mindenre van időm, és nem kell kapkodni.
- Izgulós vagy?
- Változó. Sokszor a legnehezebb helyzetekben képes vagyok higgadt és pontos maradni, máskor meg előfordul, hogy banálisabb szituációkban beaggódok valamin. Minden esetre azt gondolom, egyre inkább meg tanulok bánni az izgalommal, és ha izgulok is, az már nem befolyásolja a teljesítményemet látványosan. Egyébként érdekes, de sokszor az izgalom és a nehéz helyzetek, olyan dolgokat hoznak ki az emberből, amire nélküle nem is lenne képes. Így van ez a színésszel is. Végső soron az is energia, amit ha képesek vagyunk betörni, megsokszorozhatja az erőnket.
- Mi hozta meg az áttörést az éneklésben? Mi volt a fordulópont?
- A János vitéz. De már a tavalyi Isten pénzénél is éreztem, hogy jó irányba mozdultam el. Ezzel együtt minden nap be kell bizonyítanom magamnak, hogy képes vagyok olyan színvonalon megoldani a zenés feladatokat, ahogy elvárom magamtól.
- Milyen a Mágnás Miska fogadtatása?
- Abszolút pozitív! Élvezetes csinálni, és szerintem a nézők is nagyon szeretik.
Rákász Judit
- Nem, de kellemes meglepetésként éltem meg. Sok olyan eleme van a szerepnek, ami abba az irányba visz, amerre haladni szeretnék.
- Mégpedig?
- Egy ideje azt érzem, hogy jó lenne egy kicsit hátra hagyni a „fiús” karaktereket, és továbblépni az olyan férfi szerepek felé, mint amilyen Baracs István. Nagyon érdekelnek az összetettebb feladatok.
- Mennyire volt számodra megterhelő, hogy két nagy zenés szereppel kezdted az évadot?
- Egyre magabiztosabbnak érzem magam zenés szerepekben, ezért szívesen vettem az akadályokat. Nem mondom, voltak nehéz napok, de a zene hihetetlenül erős támasz a színpadon. Ha át tudod adni magad neki, csak fel kell kapaszkodni rá, és hagyni, hogy magával sodorjon. Persze nehéz műfaj. A Mágnás Miskában és a János Vitézben is viszonylag sok a prózai rész, amelyben ugyanúgy helyt kell állni, mint a daloknál, s ezekből nem mindig könnyű váltani az éneklésre, és a hangnak ez a legmegterhelőbb igénybevétel.
- Hogyan készülsz az esti előadásokra? Megvannak a magad rituáléi?
- Ha délelőtt nem énekeltem próbán, akkor kábé 4 órakor beénekelek, majd előadás előtt elénekelem az egyik számot is, hogy bemelegítsek. Szinte mindig átnézem a szöveget és a jelenetek előtt is átgondolom, hogy honnan hova tartok, milyen új dolgokat próbáljak bele rakni és mikre kell figyelnem, amit a múltkor nem elég jól csináltam. Ha Mágnást vagy János Vitézt játszom, akkor aznap nem sportolok, nem dohányzom és igyekszem odafigyelni arra is, hogy ne fárasszam le magam feleslegesen, például nem aznap megyek nagy bevásárlásra, vagy nem előtte fogok „nagytakarítást” eszközölni. Egyébként nincsenek szigorú szabályaim, de szeretem, ha mindenre van időm, és nem kell kapkodni.
- Izgulós vagy?
- Változó. Sokszor a legnehezebb helyzetekben képes vagyok higgadt és pontos maradni, máskor meg előfordul, hogy banálisabb szituációkban beaggódok valamin. Minden esetre azt gondolom, egyre inkább meg tanulok bánni az izgalommal, és ha izgulok is, az már nem befolyásolja a teljesítményemet látványosan. Egyébként érdekes, de sokszor az izgalom és a nehéz helyzetek, olyan dolgokat hoznak ki az emberből, amire nélküle nem is lenne képes. Így van ez a színésszel is. Végső soron az is energia, amit ha képesek vagyunk betörni, megsokszorozhatja az erőnket.
- Mi hozta meg az áttörést az éneklésben? Mi volt a fordulópont?
- A János vitéz. De már a tavalyi Isten pénzénél is éreztem, hogy jó irányba mozdultam el. Ezzel együtt minden nap be kell bizonyítanom magamnak, hogy képes vagyok olyan színvonalon megoldani a zenés feladatokat, ahogy elvárom magamtól.
- Milyen a Mágnás Miska fogadtatása?
- Abszolút pozitív! Élvezetes csinálni, és szerintem a nézők is nagyon szeretik.
Rákász Judit