2017. január 5.
Csehovot játszani meghitt ünnep egy társulat életében – Nagy Viktort kérdeztük az Apátlanul főpróbahetén
Nagy érdeklődés kíséri Kecskeméten Szász János új rendezésének, Csehov Apátlanul című színművének a bemutatóját. A főpróbahét végén Nagy Viktort kérdeztük a próbafolyamatról, és a január 7-ei premierről.
- Az olvasópróbát azzal kezdte Szász János, hogy sokat lesz Kecskeméten, szeretné, ha mindenkivel sokat beszélgethetne. Ilyen lett a próbafolyamat?
- János nagyon kíváncsi ránk – ahogy Csehov is kíváncsi a hőseire. Hihetetlenül nyitottan fordult felénk, aprólékos figyelemmel követte végig az egész folyamatot. Minden rezdülésünk, minden gondolatunk fontos számára. Ha lehetséges lett volna, a nap 24 órájában velünk és az előadással foglalkozik. Nem általánosságban akart rendezni, hanem velünk együtt, nagyon személyesen, ahogy Csehov darabjai is végtelenül személyesek.
- Dolgoztatok korábban együtt?
- Nem, de amikor láttam a színházi és filmes munkáit, arra gondoltam, milyen jó lenne egyszer legalább egyetlen mondatot mondani valamelyik rendezésében. Vagy legalább átmenni a színpadon… Az, hogy az Apátlanul lett az első közös munkánk, azért is különleges dolog, mert egy társulat életében Csehovot játszani meghitt ünnep. Csehov nagyon jól ismeri az embereket - hallgatod a másik jelentét, és megindulnak a könnyeid… A színészeknek fontos, hogy időnként átmoshassák a lelküket ezekkel a végtelenül pontos szavakkal.
- Milyen lehetőségeket adott számotokra a stúdió színház tere?
- Az volt a gyönyörű, hogy János megérkezett, és pillanatok alatt kiderült, hogy teljesen más szemmel néz mindent. Az ő szeme előtt feltárják titkaikat a zeg-zugok. Előadás közben többször megfordítjuk a teret, ennek köszönhetően mindig új nézőpontból látjuk a helyet, és minden apró részletét ki tudjuk használni. A stúdió színház intim tér, ami kulcsfontosságú ennél a darabnál. A nézők ott ülnek mellettünk, sőt körbeülnek bennünket, emiatt elképesztő módon jelen kell lenni minden egyes pillanatban. Nem lehet befordulni, nem lehet lazítani: csak akkor működik, ha elejétől a végéig teljes intenzitással jelen vagyunk. Különleges élmény egy ilyen térben játszani – hallani a nézők szuszogását, ahogy egy váratlan dologra reagálnak. János semmiféle hazugságot, semmi túlzást nem tűr el, és mindent szívesen vesz, ami igazolva van.
- Ha nem akarsz, ne válaszolj, de miért merült fel, hogy egy jelenetet csak saját felelősségedre vállalhatsz?
- Az egyik ablak, amelyen be kell másznom, elég magasan van. Biztosítókötél nyilván nem fér bele, ezért oda a saját felelősségemre mászom fel.
- Fel sem merült, hogy ezt inkább ki kéne hagyni?
- Amikor az ember Jánossal próbál, kedvet érez legyőzni a lehetetlent. Egyébként sem önmagáért való mutatvány, hanem fontos része az előadásnak, úgyhogy bennem egy pillanatra sem merült fel, hogy ne tegyem meg. Azt remélem, hogy sokszor fogok még oda felmászni.
- János nagyon kíváncsi ránk – ahogy Csehov is kíváncsi a hőseire. Hihetetlenül nyitottan fordult felénk, aprólékos figyelemmel követte végig az egész folyamatot. Minden rezdülésünk, minden gondolatunk fontos számára. Ha lehetséges lett volna, a nap 24 órájában velünk és az előadással foglalkozik. Nem általánosságban akart rendezni, hanem velünk együtt, nagyon személyesen, ahogy Csehov darabjai is végtelenül személyesek.
- Dolgoztatok korábban együtt?
- Nem, de amikor láttam a színházi és filmes munkáit, arra gondoltam, milyen jó lenne egyszer legalább egyetlen mondatot mondani valamelyik rendezésében. Vagy legalább átmenni a színpadon… Az, hogy az Apátlanul lett az első közös munkánk, azért is különleges dolog, mert egy társulat életében Csehovot játszani meghitt ünnep. Csehov nagyon jól ismeri az embereket - hallgatod a másik jelentét, és megindulnak a könnyeid… A színészeknek fontos, hogy időnként átmoshassák a lelküket ezekkel a végtelenül pontos szavakkal.
- Milyen lehetőségeket adott számotokra a stúdió színház tere?
- Az volt a gyönyörű, hogy János megérkezett, és pillanatok alatt kiderült, hogy teljesen más szemmel néz mindent. Az ő szeme előtt feltárják titkaikat a zeg-zugok. Előadás közben többször megfordítjuk a teret, ennek köszönhetően mindig új nézőpontból látjuk a helyet, és minden apró részletét ki tudjuk használni. A stúdió színház intim tér, ami kulcsfontosságú ennél a darabnál. A nézők ott ülnek mellettünk, sőt körbeülnek bennünket, emiatt elképesztő módon jelen kell lenni minden egyes pillanatban. Nem lehet befordulni, nem lehet lazítani: csak akkor működik, ha elejétől a végéig teljes intenzitással jelen vagyunk. Különleges élmény egy ilyen térben játszani – hallani a nézők szuszogását, ahogy egy váratlan dologra reagálnak. János semmiféle hazugságot, semmi túlzást nem tűr el, és mindent szívesen vesz, ami igazolva van.
- Ha nem akarsz, ne válaszolj, de miért merült fel, hogy egy jelenetet csak saját felelősségedre vállalhatsz?
- Az egyik ablak, amelyen be kell másznom, elég magasan van. Biztosítókötél nyilván nem fér bele, ezért oda a saját felelősségemre mászom fel.
- Fel sem merült, hogy ezt inkább ki kéne hagyni?
- Amikor az ember Jánossal próbál, kedvet érez legyőzni a lehetetlent. Egyébként sem önmagáért való mutatvány, hanem fontos része az előadásnak, úgyhogy bennem egy pillanatra sem merült fel, hogy ne tegyem meg. Azt remélem, hogy sokszor fogok még oda felmászni.