2017. január 25.
Mindent Ruszt Józsefről
Beszélgetéssel folytatódott Réczei Tamás Katona József, avagy légy a pókok között fickándozik című darabjának előadása január 24-én este. Nánay István kritikus, Tucsni András dramaturg, Kocsis Pál, az előadás rendezője és Porogi Ádám, aki Ruszt Józsefet alakítja a produkcióban, Kriskó János kérdéseire válaszolva idézte fel színházunk egykori főrendezőjének alakját.
- Egy kecskeméti újságíró egyszer megkérdezte Rusztot, hogy mit szeret a legjobban. „A színházat” – mondta Jóska. Közelebbről? – faggatta tovább az újságíró. „A próbát” – hangzott a válasz. Mit szeret a próbában? – jött az újabb kérdés. „A szünetet! S hogy miért? Mert szünetben mindent el lehet intézni!” – idézte fel az ismert anekdotát Tucsni András, aki 1976-ban jogi diplomája megszerzése után csatlakozott a kecskeméti színház társulatához mint csoportos szereplő.
Nánay Istvánt is „civil”pályáról vonzotta magához a színházi világ: végzett villamosmérnök volt, amikor Ruszt József rendezőasszisztense lett az Egyetemi Színpadon.
- Azért volt fontos a szünet, mert alkalmat adott a mesélésre. Jóska beszélt, és ezzel kapaszkodót adott a színésznek az adott szerep megformálásához – tette hozzá Nánay, aki Ruszt József több ezer oldalas írásos hagyatékát életműsorozatban dolgozta fel az elmúlt évek során.
A városi legenda szerint Rusztot Kecskeméten és Zalaegerszegen is megfigyelte az Állambiztonsági Szolgálat. Ezzel kapcsolatban Tucsni András a Csendes Don egyik előadása után történteket idézte fel.
- Jóska elindult a színházból hazafelé, a Schönherz (ma Rávágy) térre, amikor arra lett figyelmes, hogy egy rendőrautó követi. Megállt, megállt az autó is. Újra elindult, elindult az autó is. Fogta magát, odament a rendőrökhöz, és bekopogott a kocsi ablakán: – Nyugodtan menjetek haza, fiúk, nem lesz ma már semmi! – mondta, és otthagyta őket.
Abban valamennyi beszélgetőpartner egyetértett, hogy a kecskeméti produkciónak nem feladata Ruszt alakjának hű felidézése.
- Találkoztam Ruszttal, előadását is láttam, de soha nem dolgoztam együtt vele – mondta Kocsis Pál. – Sokat olvastam róla, majd rá kellett jönnöm, hogy a nagy részét el kell felejtenem, hiszen a mi előadásunknak nem lehet feladata, hogy autentikus képet fessünk Rusztról. A mi célunk, hogy a darab által megjelenített helyzetben megmutassuk, amit róla tudunk és gondolunk.
Arra a kérdésre, hogy mennyire őrizhető meg Ruszt szellemi öröksége, Nánay István válasza nem volt optimista.
- Esélytelen… A színházban pillanatok alatt eltűnik minden. Éppen ezért nagyszerű, hogy Kecskeméten megszületett ez az előadás: fontos gesztus, amely segítheti a folytonosság létrejöttét, hiszen apropót adhat arra, hogy beszéljünk Rusztról.
Rákász Judit
Nánay Istvánt is „civil”pályáról vonzotta magához a színházi világ: végzett villamosmérnök volt, amikor Ruszt József rendezőasszisztense lett az Egyetemi Színpadon.
- Azért volt fontos a szünet, mert alkalmat adott a mesélésre. Jóska beszélt, és ezzel kapaszkodót adott a színésznek az adott szerep megformálásához – tette hozzá Nánay, aki Ruszt József több ezer oldalas írásos hagyatékát életműsorozatban dolgozta fel az elmúlt évek során.
A városi legenda szerint Rusztot Kecskeméten és Zalaegerszegen is megfigyelte az Állambiztonsági Szolgálat. Ezzel kapcsolatban Tucsni András a Csendes Don egyik előadása után történteket idézte fel.
- Jóska elindult a színházból hazafelé, a Schönherz (ma Rávágy) térre, amikor arra lett figyelmes, hogy egy rendőrautó követi. Megállt, megállt az autó is. Újra elindult, elindult az autó is. Fogta magát, odament a rendőrökhöz, és bekopogott a kocsi ablakán: – Nyugodtan menjetek haza, fiúk, nem lesz ma már semmi! – mondta, és otthagyta őket.
Abban valamennyi beszélgetőpartner egyetértett, hogy a kecskeméti produkciónak nem feladata Ruszt alakjának hű felidézése.
- Találkoztam Ruszttal, előadását is láttam, de soha nem dolgoztam együtt vele – mondta Kocsis Pál. – Sokat olvastam róla, majd rá kellett jönnöm, hogy a nagy részét el kell felejtenem, hiszen a mi előadásunknak nem lehet feladata, hogy autentikus képet fessünk Rusztról. A mi célunk, hogy a darab által megjelenített helyzetben megmutassuk, amit róla tudunk és gondolunk.
Arra a kérdésre, hogy mennyire őrizhető meg Ruszt szellemi öröksége, Nánay István válasza nem volt optimista.
- Esélytelen… A színházban pillanatok alatt eltűnik minden. Éppen ezért nagyszerű, hogy Kecskeméten megszületett ez az előadás: fontos gesztus, amely segítheti a folytonosság létrejöttét, hiszen apropót adhat arra, hogy beszéljünk Rusztról.
Rákász Judit