2017. március 29.
„Jöjjön a fény balról, és álljon meg a színpad közepén!” - Farkas Józseffel, a kecskeméti színház fővilágosítójával beszélgettünk
Eredetileg a festészet érdekelte. Az érettségi után egy hirtelen ötlettől fogva Ózdról Budapestre költözött, és a Thália Színházban helyezkedett el világosítóként. Szinte azonnal megfertőződött… - Farkas Józseffel, a kecskeméti színház világosítótárának vezetőjével beszélgettünk.
• Mi volt az, amit a képzőművészetben kerestél, s végül a színházban találtál meg?
• Kreativitás, alkotómunka, játék… Lenyűgöző élmény volt, amikor először részese lehettem annak a folyamatnak, ahogy egy natúr teret a fények segítségével életre keltenek. Ugyanaz a tér kelthet vidám, játékos benyomást, vagy lehet depresszív, nyomasztó – pusztán a fények miatt. Ahogy változtatjuk a színeket, a fény irányát, intenzitását, arányait, a fény színhőmérsékletét, úgy változik a tér, s vele változik a tér által hordozott jelentés. Attól kezdve, hogy rájöttem: a fény koronázza meg, teszi teljessé a színházi előadást, tudtam, hogy színházi világítással szeretnék foglalkozni. A Thália után a Miskolci Nemzeti Színház következett, majd egy 7 éves kecskeméti művelődési központos kitérő után, 2001-ben kezdtem a kecskeméti színháznál dolgozni világosítóként, 2003 óta a világosító tár vezetőjeként.
• Mennyire van szabad keze egy adott előadás világosítójának?
• A rendező elképzelése az elsődleges, de a díszlettervező és esetenként a jelmeztervező is előállhat kérésekkel. Minden esetben csapatmunkáról van szó: általában „felrakunk” a színpadra egy vázlatot, a rendező és a tervezők pedig javítják, esetenként teljesen átformálják.
• A nézők többsége nem elemzi egy-egy jelenet hatásmechanizmusát, s benne külön a fények szerepét. Ilyen értelemben a világosítók soha nem kerülnek reflektorfénybe.
• Amivel nincs semmi baj! A világosító akkor végzi jól a dolgát, ha a néző csak azt érzi, hogy megváltozott a tér, más érzeteket kelt benne a látvány, de nem tudja megmagyarázni, hogy miért. A világítás észrevétlenül segíti a művészi játékot - ez így van rendjén. A közönség ugyanis nem a világosítók miatt jön be a színházba, hanem a színészek játéka miatt.
• Milyen eszközparkkal dolgoztok? Hány világítótestet használtok?
• 138 áramkör van beépítve a nagyszínházban, 48 a Ruszt stúdióban, 84 a Kelemen kamaraszínházban, mintegy 250-350 fényvetővel dolgozunk, amelyek teljesítménye 5 Wattól 5000 Wattig terjed.
• Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
• Sok kedves előadás világításában vehettem részt. Bulgakov: Álszentek összeesküvése című előadása Bodolay Géza rendezésében, Alföldi Róbert Don Carlosa, természetesen A nyomorultak, A három nővér Szász János rendezésében… hosszan tudnám folytatni a sort.
• Milyen váratlan események fordulhatnak elő?
• Az egyik legemlékezetesebb a 2005-ös Don Carloshoz kapcsolódik. A bemutatót követő 7. napon a színpadi beállás után, ¾ 6-kor az egyik kollégám szólt, hogy valami nincs rendben. Új fényszabályzó pulttal dolgoztuk, amely a mintegy 250 világítási jelből azon az estén 15-öt „tudott”. Az összes többi elveszett.
• Felmerült, hogy elmaradhat az előadás?
• Előadás nem maradhat el - innen indulunk! Megkértem a díszítőket, hogy menjünk végig jelenetről jelenetre az aktuális díszletképeken, és újraprogramoztuk a fénypultot. A közönséget 7.05-kor engedtük be a nézőtérre, akkor az első felvonás végéig voltak újra rögzítve a világítási jelek… Az előadás elkezdődött, és úgynevezett vakszerkesztési üzemmódban nekiálltunk a második rész világítási jeleit rögzíteni, miközben lépést tartottunk a színpadi cselekménnyel. Majd következett a munka folytatása a szünetben és második rész alatt – fellépő művészeket megkértük, hogy ne lepődjenek meg semmin. Végül rendben lement az előadás… Szereztünk néhány ősz hajszálat azon az estén.
• Milyen a csapatod?
• Négy olyan kollégával dolgozom együtt, akik lelkiismeretesek és megbízhatóak bár közülük hárman, nem régóta művelik a szakmát. Arra törekszem, hogy ne csak tőlem tanuljanak, hanem képzéseken is részt vegyenek, ahol elmélyült tudás birtokába juthatnak, ezzel szerencsére a színházi vezetés egyetért és támogat. Az egyik kollégám jelenleg is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul világítástechnikát.
• Figyelitek a más színházakban folyó munkát?
• Jó lenne, de ennyi elfoglaltság mellett nincs rá lehetőség, hogy előadásokat nézzünk. Akkor látjuk egymás munkáját, ha vendégjátékokat fogadunk. Ennek ellenére nem élünk szakmai elszigeteltségben: megvannak a magunk fórumai, ahol kicserélhetjük a tapasztalatainkat.
• Mi volt a legmeglepőbb kérés, amit előadás kapcsán kaptál?
• „Jöjjön a fény balról, és álljon meg a színpad közepén!” Ha valaki nagyvonalúan eltekint a fény fizikai tulajdonságaitól, abból adódnak érdekes helyzetek…
• Sikerült megoldani?
• Egy kis kompromisszum, egy kis csalás, egy kis ügyesség árán végül találtunk olyan megoldást, ami a rendező számára is elfogadható volt.
• A legnagyobb fejtörést okozó kérés?
• Alfödi Róbert Don Carlosánál a királynő vetélését kellett megjeleníteni a színpadon. A rendező kérése az volt, hogy a sötét színpadon egy vízzel teli, zománcozott lavórból törjön elő erős, vörös fény. Na most ahhoz, hogy bármilyen világítási eszközt működtethessünk, vezetékekre, dugaszoló aljzatokra és áramra van szükségünk... Végül egyik kollégám apró ledekből készített egy akkora tálcát, ami elfért a lavórban. Vízhatlanná tette, a lavórra szerelt egy pici tápegységet és kapcsolót, amely a nézők elől rejtve maradt. A következő próbán megbeszéltük a királynőt alakító Kéner Gabival, hogy kapcsolja be a fényt, Alföldi Róbertnek viszont nem szóltunk. Elindult a jelenet, Gabi a sötét színpadon bekapcsolta a fényt, s a következő pillanatban óriási üvöltés hallatszott a nézőtérről: EZ AZ!!!! Ezt akartam,bármit kérhettek tőlem!!!!”
• Varázslat vagy bűvészet – mi a színházi világosító feladata?
• Bűvészet, de mindent megteszünk, hogy az eredmény varázslatos legyen.
Rákász Judit
• Kreativitás, alkotómunka, játék… Lenyűgöző élmény volt, amikor először részese lehettem annak a folyamatnak, ahogy egy natúr teret a fények segítségével életre keltenek. Ugyanaz a tér kelthet vidám, játékos benyomást, vagy lehet depresszív, nyomasztó – pusztán a fények miatt. Ahogy változtatjuk a színeket, a fény irányát, intenzitását, arányait, a fény színhőmérsékletét, úgy változik a tér, s vele változik a tér által hordozott jelentés. Attól kezdve, hogy rájöttem: a fény koronázza meg, teszi teljessé a színházi előadást, tudtam, hogy színházi világítással szeretnék foglalkozni. A Thália után a Miskolci Nemzeti Színház következett, majd egy 7 éves kecskeméti művelődési központos kitérő után, 2001-ben kezdtem a kecskeméti színháznál dolgozni világosítóként, 2003 óta a világosító tár vezetőjeként.
• Mennyire van szabad keze egy adott előadás világosítójának?
• A rendező elképzelése az elsődleges, de a díszlettervező és esetenként a jelmeztervező is előállhat kérésekkel. Minden esetben csapatmunkáról van szó: általában „felrakunk” a színpadra egy vázlatot, a rendező és a tervezők pedig javítják, esetenként teljesen átformálják.
• A nézők többsége nem elemzi egy-egy jelenet hatásmechanizmusát, s benne külön a fények szerepét. Ilyen értelemben a világosítók soha nem kerülnek reflektorfénybe.
• Amivel nincs semmi baj! A világosító akkor végzi jól a dolgát, ha a néző csak azt érzi, hogy megváltozott a tér, más érzeteket kelt benne a látvány, de nem tudja megmagyarázni, hogy miért. A világítás észrevétlenül segíti a művészi játékot - ez így van rendjén. A közönség ugyanis nem a világosítók miatt jön be a színházba, hanem a színészek játéka miatt.
• Milyen eszközparkkal dolgoztok? Hány világítótestet használtok?
• 138 áramkör van beépítve a nagyszínházban, 48 a Ruszt stúdióban, 84 a Kelemen kamaraszínházban, mintegy 250-350 fényvetővel dolgozunk, amelyek teljesítménye 5 Wattól 5000 Wattig terjed.
• Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
• Sok kedves előadás világításában vehettem részt. Bulgakov: Álszentek összeesküvése című előadása Bodolay Géza rendezésében, Alföldi Róbert Don Carlosa, természetesen A nyomorultak, A három nővér Szász János rendezésében… hosszan tudnám folytatni a sort.
• Milyen váratlan események fordulhatnak elő?
• Az egyik legemlékezetesebb a 2005-ös Don Carloshoz kapcsolódik. A bemutatót követő 7. napon a színpadi beállás után, ¾ 6-kor az egyik kollégám szólt, hogy valami nincs rendben. Új fényszabályzó pulttal dolgoztuk, amely a mintegy 250 világítási jelből azon az estén 15-öt „tudott”. Az összes többi elveszett.
• Felmerült, hogy elmaradhat az előadás?
• Előadás nem maradhat el - innen indulunk! Megkértem a díszítőket, hogy menjünk végig jelenetről jelenetre az aktuális díszletképeken, és újraprogramoztuk a fénypultot. A közönséget 7.05-kor engedtük be a nézőtérre, akkor az első felvonás végéig voltak újra rögzítve a világítási jelek… Az előadás elkezdődött, és úgynevezett vakszerkesztési üzemmódban nekiálltunk a második rész világítási jeleit rögzíteni, miközben lépést tartottunk a színpadi cselekménnyel. Majd következett a munka folytatása a szünetben és második rész alatt – fellépő művészeket megkértük, hogy ne lepődjenek meg semmin. Végül rendben lement az előadás… Szereztünk néhány ősz hajszálat azon az estén.
• Milyen a csapatod?
• Négy olyan kollégával dolgozom együtt, akik lelkiismeretesek és megbízhatóak bár közülük hárman, nem régóta művelik a szakmát. Arra törekszem, hogy ne csak tőlem tanuljanak, hanem képzéseken is részt vegyenek, ahol elmélyült tudás birtokába juthatnak, ezzel szerencsére a színházi vezetés egyetért és támogat. Az egyik kollégám jelenleg is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul világítástechnikát.
• Figyelitek a más színházakban folyó munkát?
• Jó lenne, de ennyi elfoglaltság mellett nincs rá lehetőség, hogy előadásokat nézzünk. Akkor látjuk egymás munkáját, ha vendégjátékokat fogadunk. Ennek ellenére nem élünk szakmai elszigeteltségben: megvannak a magunk fórumai, ahol kicserélhetjük a tapasztalatainkat.
• Mi volt a legmeglepőbb kérés, amit előadás kapcsán kaptál?
• „Jöjjön a fény balról, és álljon meg a színpad közepén!” Ha valaki nagyvonalúan eltekint a fény fizikai tulajdonságaitól, abból adódnak érdekes helyzetek…
• Sikerült megoldani?
• Egy kis kompromisszum, egy kis csalás, egy kis ügyesség árán végül találtunk olyan megoldást, ami a rendező számára is elfogadható volt.
• A legnagyobb fejtörést okozó kérés?
• Alfödi Róbert Don Carlosánál a királynő vetélését kellett megjeleníteni a színpadon. A rendező kérése az volt, hogy a sötét színpadon egy vízzel teli, zománcozott lavórból törjön elő erős, vörös fény. Na most ahhoz, hogy bármilyen világítási eszközt működtethessünk, vezetékekre, dugaszoló aljzatokra és áramra van szükségünk... Végül egyik kollégám apró ledekből készített egy akkora tálcát, ami elfért a lavórban. Vízhatlanná tette, a lavórra szerelt egy pici tápegységet és kapcsolót, amely a nézők elől rejtve maradt. A következő próbán megbeszéltük a királynőt alakító Kéner Gabival, hogy kapcsolja be a fényt, Alföldi Róbertnek viszont nem szóltunk. Elindult a jelenet, Gabi a sötét színpadon bekapcsolta a fényt, s a következő pillanatban óriási üvöltés hallatszott a nézőtérről: EZ AZ!!!! Ezt akartam,bármit kérhettek tőlem!!!!”
• Varázslat vagy bűvészet – mi a színházi világosító feladata?
• Bűvészet, de mindent megteszünk, hogy az eredmény varázslatos legyen.
Rákász Judit