2017. április 9.
Vőlegény - Az évad utolsó nagyszínházi bemutatója – Villáminterjú Szikszai Rémusszal
Végtelenül modern, igaz és iszonyatosan jó szövegek – mondja Szép Ernő életművéről Szikszai Rémusz, aki a Vőlegény című színművet rendezi Kecskeméten. A főpróbahét előtt többek között értetlenségről, munkáról, blöffről beszélgettünk.
• Milyen érzésekkel tértél vissza Kecskemétre?
• Nagyon örültem a felkérésnek! Sok jó kollégával találkoztam az alatt a 4 év alatt, amíg itt játszottam. Jó újra találkozni, és jó együtt dolgozni azokkal a kollégákkal, akikkel eddig nem hozott össze a munka.
• Az olvasópróbán arról beszéltél, hogy régi terved válik valóra azzal, hogy megrendezheted a Szép Ernő Vőlegényét. Miért érezted, hogy közöd van a darabhoz?
• Nagyon szeretem Szép Ernőt. Ki sem tudnék emelni egy-két darabot az életművéből, mert az összes írása fontos. Végtelenül modern, igaz és iszonyatosan jó szövegek. Azt gondolom, hogy messze meghaladta a korát, s nagyrészt ennek volt köszönhető az értetlenség, ami a műveit fogadta. A Vőlegény központi témája a pénz, a pénzhajhászás. Az ember elolvassa, és az az érzése, hogy semmi sem változott az elmúlt 100 évben. A boldogulást akkor is és most is anyagi javakhoz kötötték. Aki megpróbál tiszta maradni, azt bedarálja a rendszer. Végtelenül költői mű, ugyanakkor szatirikus. Szép Ernő abban is zseniális, hogy nem csak a mellékszereplőkben vagy a két fiatalt körülvevő világban jelenik meg a szatíra, hanem a fiatalok alakjában is – akik nem mindig szépek és kedvesek, s ettől sokkal közelebb vannak az élethez.
• Mennyire hagyod működni magadban a színészt, amikor rendezel?
• Nem tudom, de az biztos, hogy jól jön, hogy tudom, mi van a túloldalon. Ha jól megy minden, elég pontosan érzem, kinek mire van szüksége: bátorításra, csendre, figyelemre, keményebb szóra…
• Magabiztosabban mozogsz rendezőként?
• Az ember el tud bizonytalanodni bármilyen helyzetben: színészként és rendezőként is. De ha tudod, mit akarsz, van mögötte munka, az segít. Ha blöff van meló helyett, az nem segít. Vagy legalábbis nagy szerencse kell hozzá.
• Nagyon örültem a felkérésnek! Sok jó kollégával találkoztam az alatt a 4 év alatt, amíg itt játszottam. Jó újra találkozni, és jó együtt dolgozni azokkal a kollégákkal, akikkel eddig nem hozott össze a munka.
• Az olvasópróbán arról beszéltél, hogy régi terved válik valóra azzal, hogy megrendezheted a Szép Ernő Vőlegényét. Miért érezted, hogy közöd van a darabhoz?
• Nagyon szeretem Szép Ernőt. Ki sem tudnék emelni egy-két darabot az életművéből, mert az összes írása fontos. Végtelenül modern, igaz és iszonyatosan jó szövegek. Azt gondolom, hogy messze meghaladta a korát, s nagyrészt ennek volt köszönhető az értetlenség, ami a műveit fogadta. A Vőlegény központi témája a pénz, a pénzhajhászás. Az ember elolvassa, és az az érzése, hogy semmi sem változott az elmúlt 100 évben. A boldogulást akkor is és most is anyagi javakhoz kötötték. Aki megpróbál tiszta maradni, azt bedarálja a rendszer. Végtelenül költői mű, ugyanakkor szatirikus. Szép Ernő abban is zseniális, hogy nem csak a mellékszereplőkben vagy a két fiatalt körülvevő világban jelenik meg a szatíra, hanem a fiatalok alakjában is – akik nem mindig szépek és kedvesek, s ettől sokkal közelebb vannak az élethez.
• Mennyire hagyod működni magadban a színészt, amikor rendezel?
• Nem tudom, de az biztos, hogy jól jön, hogy tudom, mi van a túloldalon. Ha jól megy minden, elég pontosan érzem, kinek mire van szüksége: bátorításra, csendre, figyelemre, keményebb szóra…
• Magabiztosabban mozogsz rendezőként?
• Az ember el tud bizonytalanodni bármilyen helyzetben: színészként és rendezőként is. De ha tudod, mit akarsz, van mögötte munka, az segít. Ha blöff van meló helyett, az nem segít. Vagy legalábbis nagy szerencse kell hozzá.