2017. április 12.
„Elképesztő koncentrációt igénylő feladat” - villáminterjú Csapó Virággal
Ha egy mondat elcsúszik, ha egy kellék nincs jó helyen, ha nem azt a szót mondom az adott pillanatban, hanem egy szinonimát, akkor borul minden… - mondja Csapó Virág, aki Szép Ernő Vőlegény című szomorú vígjátékban az Anyát alakítja. Az április 14-ei bemutató előtt az évadról, és új szerepéről is beszélgettünk.
- Az évad utolsó nagyszínházi bemutatója előtt vagyunk. Milyen érzésekkel nézel vissza az eddigiekre?
- Intenzíven indult, és most már biztos, hogy az is marad egészen az utolsó napig! Kezdtünk egy egészen különleges Vízkereszttel Mohácsi János rendezésében, majd jött a Mágnás Miska és Schiller Ármány és szerelme Rusznyák Gábor rendezésében. Izgalmas feladatok voltak, jóféle erőpróbák. A végére jutott Szép Ernő Vőlegénye, ami megkoronázza az évadot, hiszen elképesztő koncentrációt igénylő munka. Remélem, hogy június közepén a nézők és mi is úgy érezzük majd, hogy megérte a temérdek erőfeszítés.
- Mi jelenti a legnagyobb kihívást a Vőlegényben?
- Ha egy mondat elcsúszik, ha egy kellék nincs jó helyen, ha nem azt a szót mondom az adott pillanatban, hanem egy szinonimát, akkor borul minden… Őrületesen figyelni kell. Szép Ernő pontos instrukciókkal látta el a darabot, amit nem tett egyszerűbbé, hogy mi is hozzátettük az ötleteinket.
- Milyen világba, milyen alakok közé csöppenünk a szomorú vígjátékban?
- Szép Ernő figurái olyanok, mintha a közvetlen környezetünkből kerültek volna ki. A lány, aki mindent félretéve dolgozik a családjáért, vagy a másik, aki feladja és elmegy. A papa, aki igyekszik kivonni magát a felelősség alól, a lényeg, hogy hódolhasson a kedvteléseinek. Életszagú, hús-vér emberek valamennyien. Több mint 100 éve játszódik a darab – ennek tükrében egy kicsit ijesztő is a közeliségük.
- Milyen karakter az általad megformált anya?
- Olyan asszony ő, aki már feladott mindent. Évek óta alig hagyta el a lakást, legfeljebb a szomszédasszonyhoz szokott átmenni pletykálni. A férje kávéházba jár, a nagyobbik lánya viszi a hátán a házat - valójában ő az igazi anya, aki összetartja a családot. Az egyetlen, amiben még reménykedik, hogy kisebbik lányát, Kornélt sikerül jól férjhez adni, és ennek köszönhetően elkerülhetik, hogy a szakadékba zuhanjanak. Sok keserűség és fájdalom van ebben az asszonyban, amit a férjével való veszekedések hoznak a felszínre a leginkább.
- A négy bemutatóból háromban anyaszerepben láthatunk.
- Az elején meg is rémültem egy kicsit, hogy három egyforma figurát kaptam, de gyorsan kiderült, hogy három teljesen különböző karakter. Egyébként nincs semmi bajom az anyaszerepekkel, sőt jó érzés volt rájönni, hogy utolértek az érett nő karakterek.
- Dobó Enikővel összeszokott anya-lánya pár lettetek.
- A Mágnás Miskában és a Vőlegényben is ő a lányom, sőt az Acélmagnóliákban is együtt játszunk.
- Az 50. előadáshoz közeledve is öröm az Acélmagnóliákban játszani?
- Nagyon szeretem! Színészileg a legnagyobb, legszebb és leghálásabb feladatom Kecskeméten.
- Intenzíven indult, és most már biztos, hogy az is marad egészen az utolsó napig! Kezdtünk egy egészen különleges Vízkereszttel Mohácsi János rendezésében, majd jött a Mágnás Miska és Schiller Ármány és szerelme Rusznyák Gábor rendezésében. Izgalmas feladatok voltak, jóféle erőpróbák. A végére jutott Szép Ernő Vőlegénye, ami megkoronázza az évadot, hiszen elképesztő koncentrációt igénylő munka. Remélem, hogy június közepén a nézők és mi is úgy érezzük majd, hogy megérte a temérdek erőfeszítés.
- Mi jelenti a legnagyobb kihívást a Vőlegényben?
- Ha egy mondat elcsúszik, ha egy kellék nincs jó helyen, ha nem azt a szót mondom az adott pillanatban, hanem egy szinonimát, akkor borul minden… Őrületesen figyelni kell. Szép Ernő pontos instrukciókkal látta el a darabot, amit nem tett egyszerűbbé, hogy mi is hozzátettük az ötleteinket.
- Milyen világba, milyen alakok közé csöppenünk a szomorú vígjátékban?
- Szép Ernő figurái olyanok, mintha a közvetlen környezetünkből kerültek volna ki. A lány, aki mindent félretéve dolgozik a családjáért, vagy a másik, aki feladja és elmegy. A papa, aki igyekszik kivonni magát a felelősség alól, a lényeg, hogy hódolhasson a kedvteléseinek. Életszagú, hús-vér emberek valamennyien. Több mint 100 éve játszódik a darab – ennek tükrében egy kicsit ijesztő is a közeliségük.
- Milyen karakter az általad megformált anya?
- Olyan asszony ő, aki már feladott mindent. Évek óta alig hagyta el a lakást, legfeljebb a szomszédasszonyhoz szokott átmenni pletykálni. A férje kávéházba jár, a nagyobbik lánya viszi a hátán a házat - valójában ő az igazi anya, aki összetartja a családot. Az egyetlen, amiben még reménykedik, hogy kisebbik lányát, Kornélt sikerül jól férjhez adni, és ennek köszönhetően elkerülhetik, hogy a szakadékba zuhanjanak. Sok keserűség és fájdalom van ebben az asszonyban, amit a férjével való veszekedések hoznak a felszínre a leginkább.
- A négy bemutatóból háromban anyaszerepben láthatunk.
- Az elején meg is rémültem egy kicsit, hogy három egyforma figurát kaptam, de gyorsan kiderült, hogy három teljesen különböző karakter. Egyébként nincs semmi bajom az anyaszerepekkel, sőt jó érzés volt rájönni, hogy utolértek az érett nő karakterek.
- Dobó Enikővel összeszokott anya-lánya pár lettetek.
- A Mágnás Miskában és a Vőlegényben is ő a lányom, sőt az Acélmagnóliákban is együtt játszunk.
- Az 50. előadáshoz közeledve is öröm az Acélmagnóliákban játszani?
- Nagyon szeretem! Színészileg a legnagyobb, legszebb és leghálásabb feladatom Kecskeméten.