2017. május 10.
„A pályám ebben a szépséges, virágos, családias város gyönyörű színházában tejesedett ki” – interjú Réti Erikával
Alig 3 éves volt, amikor beleszeretett a színházba. Örök szerelem lett, meghatározó, emlékezetes alakításokkal, és sok-sok elismeréssel. Ezek közül a legutóbbi a Gobbi Hilda Életmű-díj, amelyet március 14-én vehetett át az Operettszínházban Réti Erika, akivel családról, szerepekről, türelemről, odaadásról beszélgettünk
• A díjátadó után készült egy közös fotó Dobó Enikővel, amelyen boldogan ölelik meg egymást. Figyelemmel követi a fiatalok munkáját?
• Nagyon kedvelem a tehetséges fiatalokat. Encit különösen megszerettem, hiszen fiatalkori magamat látom benne. Általában azonnal kiszúrom, hogy kiben van igazi spiritusz, és ha igényli, szívesen segítek, vagy csak szívből drukkolok neki.
• Pályája elején Önt is körülvették olyan gondoskodó szeretettel, amivel most a fiatalok felé fordul?
• Elsőnek Somos Zsuzsa balettmesteremet említeném, aki nagy-nagy színházi tapasztalattal rendelkezett. Ott állt mellettem, amikor az első beugrásom volt egy főszerepben. Annyira izgultam, hogy színpadra lépés előtt haza akartam menni… Természetesen minden igazgatóm (Ruttkay Ottó, Lendvay Ferenc, Sallós Gábor, Orosz György főrendező) ismerte színészi ambícióimat! Azóta is köszönöm, hogy odafigyeltek, tanítottak, megbíztak bennem. Nyolc éven át kisebb-nagyobb szerepeket bíztak rám, majd megkaptam a „segédszínész”státuszt. Ez nagyon nagy dolog volt.
• Hogyan került a miskolci társulatba?
• 1962-ben, érettségi után a Miskolci Nemzeti Színház (amely az ország első kőszínháza volt) felvételt hirdetett a tánc- és balettkarba. És megérkeztem a „csodák mezejére”! Attól kezdve levakarni sem lehetett a színpadról. Minden alkalmat megragadtam – ha nem volt előadásom -, hogy figyeljek, ellessek, tanuljak; a takarásból, a nézőtérről, elbújva, ha csak tehettem a próbákon, előadásokon én lettem a „főfigyelő”! Ami szerintem nagyon hasznos volt. Láttam próbálni és játszani Sztankay Istvánt, Darvas Ivánt, Ruttkay Évát, Básti Lajost… hosszan sorolhatnám a nagy neveket. Fantasztikusan jó iskola volt ez nekem.
• Mi volt az első színházi élménye?
• Édesanyámtól tudom, amit számtalanszor elmeséltettem vele. Három éves lehettem, amikor magukkal vittek a színházba, ahova rendszeresen jártak. Éppen egy zenés darabot néztek, amikor előadás közben rémülten keresni kezdtek, mert eltűntem mellőlük. Azt vették észre, hogy a páholyokból gyöngyvirágcsokrokat dobálnak egy kislánynak, aki a zenekari árok előtt együtt táncol a színészekkel. Ez voltam én! Lehet, hogy akkor és ott elrendeltetett?!
• Melyik volt az első nagy erőpróbát jelentő szereped?
• Az ember tragédiájában a Virágáruslány. Básti Lajos volt Ádám és Zsolnay Zsuzsa Éva. Nagyon lámpalázas voltam (vagyok!), nagyon tartottam, féltem Básti Lajostól, hogy a drukktól alig tudtam beszélni. Összeszedve bátorságomat, ezt meg is mondtam neki. Ő átölelt és azt mondta: Élete legkedvesebb virágáruslánya vagyok! Sosem felejtem el!
• Elbizonytalanította, hogy nem sikerült a felvételi a színművészeti főiskolára?
• Tulajdonképpen nem. Mire visszaértem a színházba, egy főszerep várt: a Twist Olivér címszerepe.
• Közben nagy változás történt a magánéletében is…
• 1967-ben megszületett a kislányom, Viktória! Nagy boldogság!!! De tudtam, a „színházat” sem tudom abbahagyni! Sok-sok pályatársam érezheti velem együtt, aki édesanya is. Színésznő és anya? 50-50 százalék? Rengeteg lelkifurdalásos energia helytállni mindenütt! Muszáj mennie! Szerencsére sok segítséget kaptam: nagyik, tesók, dadusok készenlétben álltak!
• Közben elszerződtek Kaposvárra.
• 1970-től Kaposvárra szerződtünk Kiss Jenővel együtt, már színészként. Ez volt az én igazi főiskolám, ahol tanáraim, illetve rendezőim, Zsámbéki Gábor, Babarczi László, Szőke István, Seregi László, Gothár Péter, Versényi Ida, Verebes Pista voltak. Sok-sok zenés, prózai, majd drámai szerep után eljátszhattam régi szerepálmom: Rostand Cyranojában Roxant, Helyei Lászlóval a címszerepben. Majd Shakespeare Ahogy tetszik Phobe-jét alakítottam Zsámbéki rendezésében, amellyel részt vettünk Varsóban a világszínházi fesztiválon. Gothár Péter rendezésében a Nebántsvirág Denis-Corinna kettős szerepét játszottam: zárdanövendékként mentem ki a színpad egyik oldalán, és gyors átöltözés után Corinna színésznőként jöttem be! Izgalmas volt. Ascher Tamás rendezésében Szép Ernő: Szerelem című darabjában Lujzát, a legendás Pinokkióban a Kékhajú Tündért. 1976-ban megszületett Gergely fiúnk! Nagy boldogság! Ha boldogságot és szeretetet adsz és sugárzol, azt a gyermeked is megérzi! Természetesen a család segítségét most is igénybe vettük.
• Miért döntöttek Kecskemét mellett?
• Nagyon jó barátunk volt Reviczky Gábor. Ő szerződött először Kecskemétre, majd Szőke István is idejött főrendezőnek. Mindketten hívtak bennünket, és úgy döntöttünk, belevágunk. Ahogy megérkeztünk, Gábor elszerződött Budapestre. De nem bántuk meg, hogy ideköltöztünk. Ennek immár 37 éve. A pályám ebben a szépséges, virágos, családias város gyönyörű színházában tejesedett ki. Csak egy párat sorolok fel sok száz szerepem közül: a Csodaszarvas Stellája, az Ármány és szerelem Lady Milfordja, a Csárdáskirálynő Ceciliája, a Nem félünk a farkastól Márthája, az Ibusár Sárbogárdi Jolánja. Majd 10 éve, Cseke Péter igazgató jóvoltából, megtaláltak az izgalmas karakterszerepek, amelyek szerintem a színészet esszenciái. Nem könnyű, de hálás feladat új és új figura bőrébe bújni. A Hangyaboly Apátnője, Margit királynő a III. Richardban, az Indul a bakterház című előadásban a Banya, és a Mágnás Miska Nagymamája – hogy csak néhányat említsek a kedvenceim közül. Most már 37 éve idetartozunk, házat építettünk, Kecskemét az otthonunk. Itt segítettük felnevelni három unokánkat, gyermekünket, akik kirepültek a családi fészekből Budapestre. Mindenki megtalálta a helyét, sikeres emberek lettek. Büszkék vagyunk rájuk Jencivel együtt, akivel 47 éve (!) játszunk, sírunk, nevetünk, élünk együtt!
• Nagyon kedvelem a tehetséges fiatalokat. Encit különösen megszerettem, hiszen fiatalkori magamat látom benne. Általában azonnal kiszúrom, hogy kiben van igazi spiritusz, és ha igényli, szívesen segítek, vagy csak szívből drukkolok neki.
• Pályája elején Önt is körülvették olyan gondoskodó szeretettel, amivel most a fiatalok felé fordul?
• Elsőnek Somos Zsuzsa balettmesteremet említeném, aki nagy-nagy színházi tapasztalattal rendelkezett. Ott állt mellettem, amikor az első beugrásom volt egy főszerepben. Annyira izgultam, hogy színpadra lépés előtt haza akartam menni… Természetesen minden igazgatóm (Ruttkay Ottó, Lendvay Ferenc, Sallós Gábor, Orosz György főrendező) ismerte színészi ambícióimat! Azóta is köszönöm, hogy odafigyeltek, tanítottak, megbíztak bennem. Nyolc éven át kisebb-nagyobb szerepeket bíztak rám, majd megkaptam a „segédszínész”státuszt. Ez nagyon nagy dolog volt.
• Hogyan került a miskolci társulatba?
• 1962-ben, érettségi után a Miskolci Nemzeti Színház (amely az ország első kőszínháza volt) felvételt hirdetett a tánc- és balettkarba. És megérkeztem a „csodák mezejére”! Attól kezdve levakarni sem lehetett a színpadról. Minden alkalmat megragadtam – ha nem volt előadásom -, hogy figyeljek, ellessek, tanuljak; a takarásból, a nézőtérről, elbújva, ha csak tehettem a próbákon, előadásokon én lettem a „főfigyelő”! Ami szerintem nagyon hasznos volt. Láttam próbálni és játszani Sztankay Istvánt, Darvas Ivánt, Ruttkay Évát, Básti Lajost… hosszan sorolhatnám a nagy neveket. Fantasztikusan jó iskola volt ez nekem.
• Mi volt az első színházi élménye?
• Édesanyámtól tudom, amit számtalanszor elmeséltettem vele. Három éves lehettem, amikor magukkal vittek a színházba, ahova rendszeresen jártak. Éppen egy zenés darabot néztek, amikor előadás közben rémülten keresni kezdtek, mert eltűntem mellőlük. Azt vették észre, hogy a páholyokból gyöngyvirágcsokrokat dobálnak egy kislánynak, aki a zenekari árok előtt együtt táncol a színészekkel. Ez voltam én! Lehet, hogy akkor és ott elrendeltetett?!
• Melyik volt az első nagy erőpróbát jelentő szereped?
• Az ember tragédiájában a Virágáruslány. Básti Lajos volt Ádám és Zsolnay Zsuzsa Éva. Nagyon lámpalázas voltam (vagyok!), nagyon tartottam, féltem Básti Lajostól, hogy a drukktól alig tudtam beszélni. Összeszedve bátorságomat, ezt meg is mondtam neki. Ő átölelt és azt mondta: Élete legkedvesebb virágáruslánya vagyok! Sosem felejtem el!
• Elbizonytalanította, hogy nem sikerült a felvételi a színművészeti főiskolára?
• Tulajdonképpen nem. Mire visszaértem a színházba, egy főszerep várt: a Twist Olivér címszerepe.
• Közben nagy változás történt a magánéletében is…
• 1967-ben megszületett a kislányom, Viktória! Nagy boldogság!!! De tudtam, a „színházat” sem tudom abbahagyni! Sok-sok pályatársam érezheti velem együtt, aki édesanya is. Színésznő és anya? 50-50 százalék? Rengeteg lelkifurdalásos energia helytállni mindenütt! Muszáj mennie! Szerencsére sok segítséget kaptam: nagyik, tesók, dadusok készenlétben álltak!
• Közben elszerződtek Kaposvárra.
• 1970-től Kaposvárra szerződtünk Kiss Jenővel együtt, már színészként. Ez volt az én igazi főiskolám, ahol tanáraim, illetve rendezőim, Zsámbéki Gábor, Babarczi László, Szőke István, Seregi László, Gothár Péter, Versényi Ida, Verebes Pista voltak. Sok-sok zenés, prózai, majd drámai szerep után eljátszhattam régi szerepálmom: Rostand Cyranojában Roxant, Helyei Lászlóval a címszerepben. Majd Shakespeare Ahogy tetszik Phobe-jét alakítottam Zsámbéki rendezésében, amellyel részt vettünk Varsóban a világszínházi fesztiválon. Gothár Péter rendezésében a Nebántsvirág Denis-Corinna kettős szerepét játszottam: zárdanövendékként mentem ki a színpad egyik oldalán, és gyors átöltözés után Corinna színésznőként jöttem be! Izgalmas volt. Ascher Tamás rendezésében Szép Ernő: Szerelem című darabjában Lujzát, a legendás Pinokkióban a Kékhajú Tündért. 1976-ban megszületett Gergely fiúnk! Nagy boldogság! Ha boldogságot és szeretetet adsz és sugárzol, azt a gyermeked is megérzi! Természetesen a család segítségét most is igénybe vettük.
• Miért döntöttek Kecskemét mellett?
• Nagyon jó barátunk volt Reviczky Gábor. Ő szerződött először Kecskemétre, majd Szőke István is idejött főrendezőnek. Mindketten hívtak bennünket, és úgy döntöttünk, belevágunk. Ahogy megérkeztünk, Gábor elszerződött Budapestre. De nem bántuk meg, hogy ideköltöztünk. Ennek immár 37 éve. A pályám ebben a szépséges, virágos, családias város gyönyörű színházában tejesedett ki. Csak egy párat sorolok fel sok száz szerepem közül: a Csodaszarvas Stellája, az Ármány és szerelem Lady Milfordja, a Csárdáskirálynő Ceciliája, a Nem félünk a farkastól Márthája, az Ibusár Sárbogárdi Jolánja. Majd 10 éve, Cseke Péter igazgató jóvoltából, megtaláltak az izgalmas karakterszerepek, amelyek szerintem a színészet esszenciái. Nem könnyű, de hálás feladat új és új figura bőrébe bújni. A Hangyaboly Apátnője, Margit királynő a III. Richardban, az Indul a bakterház című előadásban a Banya, és a Mágnás Miska Nagymamája – hogy csak néhányat említsek a kedvenceim közül. Most már 37 éve idetartozunk, házat építettünk, Kecskemét az otthonunk. Itt segítettük felnevelni három unokánkat, gyermekünket, akik kirepültek a családi fészekből Budapestre. Mindenki megtalálta a helyét, sikeres emberek lettek. Büszkék vagyunk rájuk Jencivel együtt, akivel 47 éve (!) játszunk, sírunk, nevetünk, élünk együtt!