• Őrzöl gyerekkori élményt a Csárdáskirálynőről?
• A legfontosabb emlékem az egyetemi évekhez kötődik. Ott láttam felvételről a legendás 1993-as Mohácsi-féle Csárdáskirálynőt, ami az egyetemi évek egyik meghatározó élménye volt számomra. Mindig szerettem énekelni, de a zenés szerepektől tartottam. Féltem, hogy elvesz azokból a lehetőségekből, amelyek a prózai szerepkörökben adódhatnak. Ez az előadás azonban fordulópontot hozott: rájöttem, hogy a zenés műfaj nemhogy bezár, de inkább kitár olyan kapukat, amelyeken színészként nagyon-nagyon szeretnék belépni.
• Mi hatott rád ilyen erővel?
• Nagyon tisztán megmaradt bennem például az „Emlékszel még?” című dal. Lenyűgöző volt az igazsága és a mélysége, ahogy abban az előadásban elhangzott… Kivételes az a pillanat, amikor tisztán és világosan látod, milyen döntést kell hoznod. Számomra ez egy ilyen pillanat volt. Attól kezdve nem tartottam el magamtól a zenés feladatokat, sőt, alig vártam, hogy belevethessem magam!
• Amire Kecskeméten volt is lehetőséged.
• Már a második itt töltött évben szubrett szerepet kaptam a Marica grófnőben, és amikor nem voltam színen, könnyes szemmel figyeltem a takarásból a címszerepet alakító Sáfár Mónikát és a bonvivánt, Egyházi Gézát… Most pedig ismét velük léphetek színpadra a Csárdáskirálynőben, mégpedig annak a Béres Attilának a rendezésében, akinek a nevéhez fantasztikus előadások sora fűződik, és aki minden nap azt érezteti velünk, hogy hisz bennünk, szeret minket, s ezzel szárnyakat ad. Fantasztikus élmény!
• Mi fogott meg leginkább Szilviában?
• Imádom az olyan hősnőket, akikben az erő mélységgel és drámaisággal találkozik. Szilvia tisztán és mély igazsággal fogalmazza meg érzéseit. Nem sablonos operett-figura, hanem összetett személyiség, aki nem hódol be a társadalmi elvárásoknak, ki mer állni az igazáért, és nem fél attól, hogy mindent elveszíthet. Szembenéz mindazzal, ami az életben rá vár, a fájdalommal is, ami elől tudja, hogy nem menekülhet el. Fiatal, mégis tisztán látja, mi mennyit ér az életben.
• Hogyan készültél a szerepre?
• Először is sok csönddel… A tavalyi évad második felében hangszálgyulladásom volt, aminek a legjobb ellenszere a pihenés és a hallgatás… Egyszerűnek tűnhet, de valójában iszonyú fegyelmezettséget kíván.
• Mi hiányzott a legjobban?
• A nevetés! A gyógyulás érdekében folyamatosan kímélnem kellett a hangomat. De erőt adott, hogy tudtam, ha végigcsinálom, egészségesen és felszabadultan kezdhetem az új évadot.
• Javában tartanak a táncpróbák. Hogy bírod a tréningeket?
• Ha újraszülethetnék, táncos lennék Barta Dóránál!!! Imádom a koreográfiáit, mert mélységet ad a karaktereknek és a drámai szituációknak. Dóra a maximumot hozza ki belőlünk! El tudja hitetni a színészekkel és a táncosokkal, hogy olyan mozdulatokra is képesek, amire soha nem gondolták volna. A koreográfiáról csak annyit, hogy Dóra „Cardio Csárdáskirálynőnek” hívja Szilviát… Még sok munka van előttem, de nagyon elszánt vagyok!
• Melyik a kedvenc dalod a darabban?
• Nehéz kérdés! Az Emlékszel még? mindenképpen ott van a leg-ek között, ahogy Az asszony összetör című dal is.
• Kedvenc sor? Kedvenc mondat?
• "Ne hidd, hogy a szerelemnek boldogság a vége. Ne hidd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe. Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ. Húzd el azt, hogy rosszul jàr a làny, ha csókért szívet àd. Húzd el, hogy a szerelem csak csalfa délibàb."
Rákász Judit