2017. október 3.
„ Cipeltem magammal” – Rusznyák Gábor A képzelt beteg közelgő bemutatójáról
17 évvel vígszínházi bemutatója után Kecskeméten rendezi A képzelt beteget Rusznyák Gábor. „Gyötrelmes volt és nyilván tanulságos” – mondja akkori rendezéséről, amely miatt utóbb egészen Molière sírjáig ment. A kecskeméti bemutató október 6-án lesz a Kelemen László Kamaraszínházban.
• A főiskola után A képzelt beteg volt az első rendezésed a Vígszínházban. Az előadás 17 éve műsoron van.
• Amihez vajmi kevés közöm van.
• Benned volt, hogy egyszer még dolgod lesz A képzelt beteggel?
• Cipeltem magammal, de nem ezzel keltem és feküdtem.
• Milyen érzéssel gondolsz vissza a vígszínházi rendezésedre?
• Gyötrelmes volt és nyilván tanulságos. Nagyon fiatal voltam, nem nagyon értettem még sok mindent, minden bizonnyal hibákat is elkövettem. Végeredményben úgy éreztem, hogy elment mellettem egy lehetőség…
• Tényleg elmentél Moliére sírjához?
• Igen. Bocsánatot kértem. Nagyon fújt a szél…
• Benned van a „Na most!” érzés?
• Nem ezért vettük elő. Egyszerűen úgy alakult az évad, hogy helye volt.
• Miért Mohácsiék változatát állítod színpadra?
• Van benne egy nagyon erős hozzáadott érték: a képzelt beteget a darab elején meglátogatja a halál, s bár nem Arganért jön, a jelenléte olyan mélységet ad a történetnek, ami az eredeti műben nincs benne. Nyilván azt is hozzáteheted, hogy Molière ennek a darabnak az előadásán lett rosszul, a színházból vitték el, és pár nappal később meghalt.
• A kecskeméti színház főrendezője vagy, Miskolcon a színház művészeti tanácsának tagja vagy, többfelé rendezel, tanítasz. Kisgyerekes apaként hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a privát életeddel?
• Nagyon nehezen. A családom Budapesten él, a munkám Kecskeméthez és Miskolchoz köt, ami nyilván távolságban és időben is sok…
• Van stratégiád?
• Nincs. Mindig az adott helyzetet próbálom megoldani. Mióta megszülettek a gyerekek, fontosabbá váltak a nyarak. Akkor kell felhalmozni annyi érzelmi tartalékot, amiből megélünk, amikor egy-egy próbaidőszak alatt napokig nem látjuk egymást.
• Amihez vajmi kevés közöm van.
• Benned volt, hogy egyszer még dolgod lesz A képzelt beteggel?
• Cipeltem magammal, de nem ezzel keltem és feküdtem.
• Milyen érzéssel gondolsz vissza a vígszínházi rendezésedre?
• Gyötrelmes volt és nyilván tanulságos. Nagyon fiatal voltam, nem nagyon értettem még sok mindent, minden bizonnyal hibákat is elkövettem. Végeredményben úgy éreztem, hogy elment mellettem egy lehetőség…
• Tényleg elmentél Moliére sírjához?
• Igen. Bocsánatot kértem. Nagyon fújt a szél…
• Benned van a „Na most!” érzés?
• Nem ezért vettük elő. Egyszerűen úgy alakult az évad, hogy helye volt.
• Miért Mohácsiék változatát állítod színpadra?
• Van benne egy nagyon erős hozzáadott érték: a képzelt beteget a darab elején meglátogatja a halál, s bár nem Arganért jön, a jelenléte olyan mélységet ad a történetnek, ami az eredeti műben nincs benne. Nyilván azt is hozzáteheted, hogy Molière ennek a darabnak az előadásán lett rosszul, a színházból vitték el, és pár nappal később meghalt.
• A kecskeméti színház főrendezője vagy, Miskolcon a színház művészeti tanácsának tagja vagy, többfelé rendezel, tanítasz. Kisgyerekes apaként hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a privát életeddel?
• Nagyon nehezen. A családom Budapesten él, a munkám Kecskeméthez és Miskolchoz köt, ami nyilván távolságban és időben is sok…
• Van stratégiád?
• Nincs. Mindig az adott helyzetet próbálom megoldani. Mióta megszülettek a gyerekek, fontosabbá váltak a nyarak. Akkor kell felhalmozni annyi érzelmi tartalékot, amiből megélünk, amikor egy-egy próbaidőszak alatt napokig nem látjuk egymást.