2017. október 10.
„Különleges élmény részese lehettem”
Galambos Edit a kecskeméti Katona József Színház hűséges, szarvasi(!) nézője. A Csárdáskirálynő október 5-ei előadása után leírta és eljuttatta hozzánk véleményét. Íme Edit beszámolója.
Bravúros beugrás Kecskeméten
Sokan kérdezik miért jobb a színház mint egy könyv vagy egy film? Nos, a színház a pillanat varázsa, és néha olyan dolgok történnek, ami máskor nem, ami különlegessé teszi az adott az előadást. Az évek folyamán több különleges élmény részese lehettem, bár az október 5-i kecskeméti előadás másért volt rendkívüli. A Kecskeméti Katona József Színház színpadán a Csárdáskirálynő című operett előadása előtt a színpadon Cseke Péter igazgató úr jelent meg a függöny előtt és elmondta, hogy Edvin alakítója, Orth Péter hangszálgyulladást kapott és kora délután született meg az orvosi „ítélet”, hogy nem léphet színpadra este a színművész. Cseke Péter Koltai-Nagy Balázs egyetemi hallgatót – aki játszik az előadásban egy kisebb szerepet – kérdezte meg, beugrana-e Edvin szerepébe, amit a fiatal művészjelölt elvállalt. Így 3 – 4 óra maradt a próbára, hiszen hét órakor fel kell gördülnie a függönynek. A kecskeméti társulat bebizonyította, hogy igazgatójuk jól döntött, amikor egy fiatal, lelkes színészjelöltet kért fel, mert az amúgy is nagyon jól megrendezett előadáson (Béres Attila rendezte) érezni lehetett azt, hogy figyelik, segítik Koltai-Nagy Balázst kollégái, aki remekül megoldotta a beugrást. Nem volt tökéletes, de teljesen hihetően és jól játszotta, énekelte el a nem kevés szöveget, dalokat, az érzelmektől sem mentes szerepet. A közönség illúziója megvolt. Ahogy a fiatal színész, a közönség is – aki este jelen volt a színházban – emlékezni fog alakítására. Mindenképpen jár a gratuláció, mind Koltai-Nagy Balázsnak, mint kollégáinak, de Cseke Péternek is, hiszen bízott színészében, színészeiben!
A rendezés különleges, igazi gyöngyszem előadást láthattunk. Dobó Enikő Szilviája nem díva, „csak” egy szerelmes lány, aki harcolna is, meg nem is szerelméért, nagyon jó színészi játékkal és hanggal igazi mai Csárdáskirálynő. Sáfár Mónika – aki viszont valódi díva – Cecíliaként nagyon jó humorral, királynőként, volt jelen a színpadon, olyan nőt alakított, aki bájából határozottságából mit sem vesztett, középkorú, vonzó nő. Kettőjük „harca” a múlt és a jelen ünnepelt művésznője mosolyra készteti a nézőt. Miskaként Kőszegi Ákos, Bóniként Szemenyei János is emlékezetes alakítást nyújtottak. A látvány is szemet gyönyörködtető, mind a díszlet (Cziegler Balázs), mind a pazar jelmezek (Pilinyi Márta). Az élő nagyzenekar, a tánckar is hozzátett az élményhez.
A végén a közönség nagyon hosszú tapssal, ovációval köszönte meg az előadást a művészeknek – és kiemelkedően Koltai-Nagy Balázsnak, akinek megérdemelten járt a taps és üdvrivalgás.
Orth Péter színművésznek mielőbbi gyógyulást kívánva, remélem az előadást 2018 nyarán a Szarvasi Vízi Színház színpadán láthatja majd a közönség.
Galambos Edit
(egy szarvasi bérletes)
Sokan kérdezik miért jobb a színház mint egy könyv vagy egy film? Nos, a színház a pillanat varázsa, és néha olyan dolgok történnek, ami máskor nem, ami különlegessé teszi az adott az előadást. Az évek folyamán több különleges élmény részese lehettem, bár az október 5-i kecskeméti előadás másért volt rendkívüli. A Kecskeméti Katona József Színház színpadán a Csárdáskirálynő című operett előadása előtt a színpadon Cseke Péter igazgató úr jelent meg a függöny előtt és elmondta, hogy Edvin alakítója, Orth Péter hangszálgyulladást kapott és kora délután született meg az orvosi „ítélet”, hogy nem léphet színpadra este a színművész. Cseke Péter Koltai-Nagy Balázs egyetemi hallgatót – aki játszik az előadásban egy kisebb szerepet – kérdezte meg, beugrana-e Edvin szerepébe, amit a fiatal művészjelölt elvállalt. Így 3 – 4 óra maradt a próbára, hiszen hét órakor fel kell gördülnie a függönynek. A kecskeméti társulat bebizonyította, hogy igazgatójuk jól döntött, amikor egy fiatal, lelkes színészjelöltet kért fel, mert az amúgy is nagyon jól megrendezett előadáson (Béres Attila rendezte) érezni lehetett azt, hogy figyelik, segítik Koltai-Nagy Balázst kollégái, aki remekül megoldotta a beugrást. Nem volt tökéletes, de teljesen hihetően és jól játszotta, énekelte el a nem kevés szöveget, dalokat, az érzelmektől sem mentes szerepet. A közönség illúziója megvolt. Ahogy a fiatal színész, a közönség is – aki este jelen volt a színházban – emlékezni fog alakítására. Mindenképpen jár a gratuláció, mind Koltai-Nagy Balázsnak, mint kollégáinak, de Cseke Péternek is, hiszen bízott színészében, színészeiben!
A rendezés különleges, igazi gyöngyszem előadást láthattunk. Dobó Enikő Szilviája nem díva, „csak” egy szerelmes lány, aki harcolna is, meg nem is szerelméért, nagyon jó színészi játékkal és hanggal igazi mai Csárdáskirálynő. Sáfár Mónika – aki viszont valódi díva – Cecíliaként nagyon jó humorral, királynőként, volt jelen a színpadon, olyan nőt alakított, aki bájából határozottságából mit sem vesztett, középkorú, vonzó nő. Kettőjük „harca” a múlt és a jelen ünnepelt művésznője mosolyra készteti a nézőt. Miskaként Kőszegi Ákos, Bóniként Szemenyei János is emlékezetes alakítást nyújtottak. A látvány is szemet gyönyörködtető, mind a díszlet (Cziegler Balázs), mind a pazar jelmezek (Pilinyi Márta). Az élő nagyzenekar, a tánckar is hozzátett az élményhez.
A végén a közönség nagyon hosszú tapssal, ovációval köszönte meg az előadást a művészeknek – és kiemelkedően Koltai-Nagy Balázsnak, akinek megérdemelten járt a taps és üdvrivalgás.
Orth Péter színművésznek mielőbbi gyógyulást kívánva, remélem az előadást 2018 nyarán a Szarvasi Vízi Színház színpadán láthatja majd a közönség.
Galambos Edit
(egy szarvasi bérletes)