2017. november 22.
„Lorca a szenvedély, a vidám bánat, a vágy utáni vágy” - Rozs Tamás a kecskeméti Vérnászról
November 24-én tartja Federico García Lorca Vérnászának bemutatóját a kecskeméti Katona József Színház társulata. Az előadás zenéjét Rozs Tamás jegyzi, akivel a főpróbahét előtt beszélgettünk.
• Mi volt számodra a legizgalmasabb feladat a kecskeméti Vérnász létrehozásában?
• Szép feladat volt, mindenestül. Olyan zenét kellett írni, amely képes szolgálni, de ki is tud teljesedni, amikor arra van szükség. Összművészeti produkció jött létre, amelyben a tánc, a zene és a képzőművészet is a költői szövegek szolgálatába áll. A legizgalmasabb és legnehezebb is, hogy elengedjem. Nem én játszom az előadásban, hanem kiváló kollégáim… ezzel még birkózom.
• Honnan merítettél inspirációt?
• A flamenco elkerülhetetlen volt, amihez társult a moldvai zene és harmadik elemként a saját zenei világom. Az élet úgy hozta, hogy idén nyáron, életemben először, jártam Spanyolországban. Granadában volt koncertem, ott laktam a spanyol cigányok között, kiültem a térre és hallgattam a muzsikájukat.
• Beszálltál a zenélésbe?
• Nem… Nagyon az övék volt.
• Milyen szempontok mentén dolgozol, amikor verset zenésítesz meg?
• Egyre kevesebbszer teszem, mert úgy érzem, hogy a vers úgy jó, ahogy van. Ha mégis, akkor rábízom magam a szövegre. Fontos, hogy legyen valamiféle valódi zenei kifejezés, ugyanakkor a zene ne akarja elnyomni a verset.
• Kinek a verseivel foglalkozol a legszívesebben?
• József Attila, Weöres Sándor – ők nagyon-nagyon!
• Lorca?
• Lorca a szenvedély, a vidám bánat, a vágy utáni vágy. Drámaiság és a szenvedélyes életszeretetből fakadó derü egyszerre van benne jelen. A napokban találtam egy Hamvas Béla idézetet, ami idekívánkozik: „Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett.
• Szép feladat volt, mindenestül. Olyan zenét kellett írni, amely képes szolgálni, de ki is tud teljesedni, amikor arra van szükség. Összművészeti produkció jött létre, amelyben a tánc, a zene és a képzőművészet is a költői szövegek szolgálatába áll. A legizgalmasabb és legnehezebb is, hogy elengedjem. Nem én játszom az előadásban, hanem kiváló kollégáim… ezzel még birkózom.
• Honnan merítettél inspirációt?
• A flamenco elkerülhetetlen volt, amihez társult a moldvai zene és harmadik elemként a saját zenei világom. Az élet úgy hozta, hogy idén nyáron, életemben először, jártam Spanyolországban. Granadában volt koncertem, ott laktam a spanyol cigányok között, kiültem a térre és hallgattam a muzsikájukat.
• Beszálltál a zenélésbe?
• Nem… Nagyon az övék volt.
• Milyen szempontok mentén dolgozol, amikor verset zenésítesz meg?
• Egyre kevesebbszer teszem, mert úgy érzem, hogy a vers úgy jó, ahogy van. Ha mégis, akkor rábízom magam a szövegre. Fontos, hogy legyen valamiféle valódi zenei kifejezés, ugyanakkor a zene ne akarja elnyomni a verset.
• Kinek a verseivel foglalkozol a legszívesebben?
• József Attila, Weöres Sándor – ők nagyon-nagyon!
• Lorca?
• Lorca a szenvedély, a vidám bánat, a vágy utáni vágy. Drámaiság és a szenvedélyes életszeretetből fakadó derü egyszerre van benne jelen. A napokban találtam egy Hamvas Béla idézetet, ami idekívánkozik: „Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett.