2018. január 2.
Szilveszteri csiki-csuki – Ferencz Bálint a Függöny fel! bemutatójáról
A közönség a legextrémebb helyzetek gyűjteményét látja, ami a színházban előfordulhat – mondja Ferencz Bálint Michael Frayn Függöny fel! című komédiájáról. A bemutató előtt két nappal öniróniáról, egy csetlő-botló karakterről és ajtókról is beszélgettünk.
- Szerinted alkalmas a darab arra, hogy a néző valóban bepillantást kaphasson a kulisszák mögötti világba?
- Alkalmas, még akkor is, ha nem a realitást mutatja. Komédiáról van szó, ennek megfelelően a közönség a legextrémebb helyzetek gyűjteményét látja. Abban nyilván sokkal kevesebb érdekesség lenne, ha azt mutatnánk meg, hogy a színész végtelen nyugalomban áll a takarásban, tudja a végszót, tudja a szövegét, és már csak arra vár, hogy megfelelő helyen és időben beléphessen. Sokkal izgalmasabb, hogy mi van akkor, amikor borul a dominó: milyen bakik és vicces helyzetek adódnak váratlan szituációkban, s ezt hogyan reagálják le a színészek.
- Mindegyik karakter egy-egy színész típust jelenít meg. Philipe melyik típust képviseli?
- Ő nem - vagy nem csak - színész. A példányban az szerepel, hogy Philipe író, aki „ódon hangulatú színdarabokat ír”. Valószínűleg ez a csapat is az adott produkcióra verbuválódott össze, s ahogy ilyenkor lenni szokott, illik bevenni a társulatba a mecénást, aki a szíve mélyén mindig is színész szeretett volna lenni. Az első mondata is erre utal: miközben mindenki lelkendezik, milyen nagyszerű dolog az éjszakai emlékpróba – megjegyzem: nem nagyszerű! – Philipe azt mondja, hogy ő azért szereti, mert ilyenkor „be lehet ülni a díszletbe”. Ebben tökéletesen benne van nem-profi színész léte. Csetlik-botlik, mindig mindent meg akar érteni, miközben semmire sincs idő, hiszen holnap bemutató lesz. Philipnek ez kevés - ahogy Ferencz Bálintnak is az.
- Alkalmas a darab az öniróniára?
- Tökéletesen! Sírva nevetek, amikor rájövök, hogy Philipe még egy ceruzát is csak akkor tud letenni az asztalra hitelesen, ha tudja a miértjét, előzményét, és ki van gyakorolva.
- Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy ajtó?
- Egy kérdés: Melyik? Hét ajtó van a díszletben, és aki észrevesz olyan pillanatot az előadásban, amikor mind a hét egyszerre nyugalomban van, annak lehet, hogy fel kéne ajánlani díjat. Szerintem nincs ilyen pillanat: ahogy becsukódik az egyik, már nyílik a másik, meg a harmadik…
- Szilveszter előadás után a színházban? Vagy rohanás tovább?
- Nincs rohanás. Akkor már nincs! Szerintem, ha a két ünnep közötti időszakot itt töltöttük, együtt, akkor az a minimum, hogy Szilveszter estéjét is töltsük itt, együtt.
- Alkalmas, még akkor is, ha nem a realitást mutatja. Komédiáról van szó, ennek megfelelően a közönség a legextrémebb helyzetek gyűjteményét látja. Abban nyilván sokkal kevesebb érdekesség lenne, ha azt mutatnánk meg, hogy a színész végtelen nyugalomban áll a takarásban, tudja a végszót, tudja a szövegét, és már csak arra vár, hogy megfelelő helyen és időben beléphessen. Sokkal izgalmasabb, hogy mi van akkor, amikor borul a dominó: milyen bakik és vicces helyzetek adódnak váratlan szituációkban, s ezt hogyan reagálják le a színészek.
- Mindegyik karakter egy-egy színész típust jelenít meg. Philipe melyik típust képviseli?
- Ő nem - vagy nem csak - színész. A példányban az szerepel, hogy Philipe író, aki „ódon hangulatú színdarabokat ír”. Valószínűleg ez a csapat is az adott produkcióra verbuválódott össze, s ahogy ilyenkor lenni szokott, illik bevenni a társulatba a mecénást, aki a szíve mélyén mindig is színész szeretett volna lenni. Az első mondata is erre utal: miközben mindenki lelkendezik, milyen nagyszerű dolog az éjszakai emlékpróba – megjegyzem: nem nagyszerű! – Philipe azt mondja, hogy ő azért szereti, mert ilyenkor „be lehet ülni a díszletbe”. Ebben tökéletesen benne van nem-profi színész léte. Csetlik-botlik, mindig mindent meg akar érteni, miközben semmire sincs idő, hiszen holnap bemutató lesz. Philipnek ez kevés - ahogy Ferencz Bálintnak is az.
- Alkalmas a darab az öniróniára?
- Tökéletesen! Sírva nevetek, amikor rájövök, hogy Philipe még egy ceruzát is csak akkor tud letenni az asztalra hitelesen, ha tudja a miértjét, előzményét, és ki van gyakorolva.
- Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy ajtó?
- Egy kérdés: Melyik? Hét ajtó van a díszletben, és aki észrevesz olyan pillanatot az előadásban, amikor mind a hét egyszerre nyugalomban van, annak lehet, hogy fel kéne ajánlani díjat. Szerintem nincs ilyen pillanat: ahogy becsukódik az egyik, már nyílik a másik, meg a harmadik…
- Szilveszter előadás után a színházban? Vagy rohanás tovább?
- Nincs rohanás. Akkor már nincs! Szerintem, ha a két ünnep közötti időszakot itt töltöttük, együtt, akkor az a minimum, hogy Szilveszter estéjét is töltsük itt, együtt.