2018. január 24.
Táncművész és fotómodell – Jurák Bettinával beszélgettünk
Hároméves kora óta táncol, s újabban modellként is feltűnik magazinok lapjain. Mindkettőt imádja, de amikor döntenie kellett, nem volt kérdés, hogy a táncot válassza. Jurák Bettinával, a Kecskemét City Balett művészével beszélgettünk.
- Emlékszel az első balett órádra?
- Igen, pedig csak három éves voltam. Arra is emlékszem, hogy az első pár év nagyon nehezen telt. Volt, amikor könyörögtem anyukámnak, hogy ne kelljen mennem... Szerencsére kitartott amellett, hogy amit elkezdtünk, azt végig is kell csinálni. Mire iskolás lettem, annyira megszerettem a táncot, hogy 9 évesen arra kértem, hadd felvételizzek a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Több százan jelentkeztek, nagyon büszke voltam rá, hogy sikerült bekerülnöm.
- Mégsem maradtál ott sokáig.
- Kollégista lettem, csak hétvégén járhattam haza… rettenetesen hiányzott a családom. Három hónapig bírtam. De nem éltem meg kudarcként, mert úgy éreztem, nincs más választásom: haza kell mennem.
- Otthon folytattad a táncot?
- Az általános iskolát Kecskéden fejeztem be, s ezzel párhuzamosan folyamatosan táncoltam, mégpedig a klasszikus balett után modern táncot. Imádtam! Óriási élmény volt. A tánc fontos szempont volt a továbbtanulásnál is: Pécsett érettségiztem, ötödévben színházi táncos képzettséget szereztem, ráadásul az utolsó évben a Budapest Táncszínházba kerültem mint gyakornok, Földi Béla szárnyai alá.
- Hogyan találtál rá a Kecskemét City Balettre?
- Az iskola elvégzése után szabadúszó lettem egy évre. Több együttessel is dolgoztam együtt, így Barta Dóra, Badora Dance Company társulatával is. A közös munka érett meghívássá, s így kerültem Kecskemétre.
- Milyen volt az első fél év?
- Élvezem a munkát! Dóra maximalista, ami nagyon sokat jelent számomra, hiszen a táncosok pályája rövid: minden tréningből, minden előadásból ki kell hozni a
maximumot. Azért jöttem Kecskemétre, hogy a lehető legtöbbet tanulhassak, és Barta Dóra vezetésével erre szerencsére meg is van a lehetőségem.
- A KCB produkciói mellett számos színházi előadásaiban is részt vesztek.
- Pécsett dolgoztam színházi produkciókban, tehát volt ilyen jellegű színpadi gyakorlatom. Ezzel együtt kihívás, hiszen színészi feladatot is jelent számunkra.
- Szüleid mit szóltak hozzá, amikor kiderült, hogy a táncos pályát választod?
- Soha nem beszéltek le róla, pedig a mi pályánk rövid és anyagilag sem túl rózsás. Biztosan féltettek, de ennek ellenére biztattak, és mindenben támogattak.
- Nem csak a színpadon láthat a közönség: több neves magazinban is szerepeltél modellként.
- Nagyon örültem neki, hogy megkeresést kaptam ügynökségektől! Első körben mégis nemet mondtam a felkérésre, ugyanis túl nagy árat kellett volna fizetnem érte. Az ügynökségeknél azt kérték, hagyjam abba a táncot, és néhány hónapot pihenjek, hogy az izmok lemenjenek rólam. Számomra ez túl nagy ár lett volna: ha választanom kell a tánc és a fotózás között, egyértelmű, hogy a szívem az előbbihez húz. Később megkeresett egy szabadúszó modellekkel foglalkozó ügynök, akinek már nem voltak ilyen elvárásai, s így legutóbb például az Elle magazin számára készítettünk 3 oldalas anyagot.
- Mi vonz a fotózásban?
- Rengeteg játékosság van benne. Ebből a szempontból hasonlít a színészethez: érzelmeket kell kifejezni az arcunkkal és a testünkkel, és fantasztikus átváltozásokon eshetünk át.
- A tánc szépség, erő, könnyedség – ugyanakkor fájdalom. Hogy bírod ezt a részét?
- A testemnek volt ideje hozzászokni a terheléshez, hiszen 3 éves korom óta táncolok. Valószínűleg ezért bírom jól a legintenzívebb időszakokat is.
- Kikapcsolódás?
- Például zenehallgatással. A pihenés főleg aktív kikapcsolódást jelent számomra. A láblógatásból 2-3 nap bőven elég. Karácsonykor például az első két ünnepnapot még jól viseltem, de 26-a már nagyon nehéz volt mozgás nélkül.
- Táncosként szigorúbb életmódbeli szabályokat kell betartanod a mindennapokban?
- Nem érzem, hogy bármit meg kellene vonni magamtól. Persze fegyelmezettséget kíván a pályánk minden szempontból. Például minden nap főzök magamnak, mert növényi alapú, vegetáriánus étrend szerint táplálkozom, és odafigyelek arra, milyen alapanyagokból készítem az ételeimet.
- A tánchoz rengeteg energiára van szükség. Csak legenda, hogy erre nem alkalmas a vega életmód?
- A növényi alapanyagokból készülő ételek rengeteg energiát adnak. Amikor éles váltással abbahagytam az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását, éppen egy nyári tánckurzuson vettem részt. Olyan elképesztő jól bírtam a terhelést, hogy mindenki azt kérdezte, honnan van ennyi energiám.
- Karrier külföldön?
- Az elmúlt években rengeteget utaztam, különböző külföldi kurzusokon vettem részt pl. tavaly nyáron illetve idén is részt vettem a holland Nederlands Dans Theater intenzív nyári kurzusán. Nagyon hasznos volt, rengeteget tanultam és tapasztaltam, de jelenleg szeretek itthon, Magyarországon lenni és dolgozni. Szeretem, hogy a kollegáimmal könnyen szót értünk a közös anyanyelv végett, de nem zárkózom el az elől sem, hogy a későbbiekben akár külföldön is kipróbáljam magam.
- Igen, pedig csak három éves voltam. Arra is emlékszem, hogy az első pár év nagyon nehezen telt. Volt, amikor könyörögtem anyukámnak, hogy ne kelljen mennem... Szerencsére kitartott amellett, hogy amit elkezdtünk, azt végig is kell csinálni. Mire iskolás lettem, annyira megszerettem a táncot, hogy 9 évesen arra kértem, hadd felvételizzek a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Több százan jelentkeztek, nagyon büszke voltam rá, hogy sikerült bekerülnöm.
- Mégsem maradtál ott sokáig.
- Kollégista lettem, csak hétvégén járhattam haza… rettenetesen hiányzott a családom. Három hónapig bírtam. De nem éltem meg kudarcként, mert úgy éreztem, nincs más választásom: haza kell mennem.
- Otthon folytattad a táncot?
- Az általános iskolát Kecskéden fejeztem be, s ezzel párhuzamosan folyamatosan táncoltam, mégpedig a klasszikus balett után modern táncot. Imádtam! Óriási élmény volt. A tánc fontos szempont volt a továbbtanulásnál is: Pécsett érettségiztem, ötödévben színházi táncos képzettséget szereztem, ráadásul az utolsó évben a Budapest Táncszínházba kerültem mint gyakornok, Földi Béla szárnyai alá.
- Hogyan találtál rá a Kecskemét City Balettre?
- Az iskola elvégzése után szabadúszó lettem egy évre. Több együttessel is dolgoztam együtt, így Barta Dóra, Badora Dance Company társulatával is. A közös munka érett meghívássá, s így kerültem Kecskemétre.
- Milyen volt az első fél év?
- Élvezem a munkát! Dóra maximalista, ami nagyon sokat jelent számomra, hiszen a táncosok pályája rövid: minden tréningből, minden előadásból ki kell hozni a
maximumot. Azért jöttem Kecskemétre, hogy a lehető legtöbbet tanulhassak, és Barta Dóra vezetésével erre szerencsére meg is van a lehetőségem.
- A KCB produkciói mellett számos színházi előadásaiban is részt vesztek.
- Pécsett dolgoztam színházi produkciókban, tehát volt ilyen jellegű színpadi gyakorlatom. Ezzel együtt kihívás, hiszen színészi feladatot is jelent számunkra.
- Szüleid mit szóltak hozzá, amikor kiderült, hogy a táncos pályát választod?
- Soha nem beszéltek le róla, pedig a mi pályánk rövid és anyagilag sem túl rózsás. Biztosan féltettek, de ennek ellenére biztattak, és mindenben támogattak.
- Nem csak a színpadon láthat a közönség: több neves magazinban is szerepeltél modellként.
- Nagyon örültem neki, hogy megkeresést kaptam ügynökségektől! Első körben mégis nemet mondtam a felkérésre, ugyanis túl nagy árat kellett volna fizetnem érte. Az ügynökségeknél azt kérték, hagyjam abba a táncot, és néhány hónapot pihenjek, hogy az izmok lemenjenek rólam. Számomra ez túl nagy ár lett volna: ha választanom kell a tánc és a fotózás között, egyértelmű, hogy a szívem az előbbihez húz. Később megkeresett egy szabadúszó modellekkel foglalkozó ügynök, akinek már nem voltak ilyen elvárásai, s így legutóbb például az Elle magazin számára készítettünk 3 oldalas anyagot.
- Mi vonz a fotózásban?
- Rengeteg játékosság van benne. Ebből a szempontból hasonlít a színészethez: érzelmeket kell kifejezni az arcunkkal és a testünkkel, és fantasztikus átváltozásokon eshetünk át.
- A tánc szépség, erő, könnyedség – ugyanakkor fájdalom. Hogy bírod ezt a részét?
- A testemnek volt ideje hozzászokni a terheléshez, hiszen 3 éves korom óta táncolok. Valószínűleg ezért bírom jól a legintenzívebb időszakokat is.
- Kikapcsolódás?
- Például zenehallgatással. A pihenés főleg aktív kikapcsolódást jelent számomra. A láblógatásból 2-3 nap bőven elég. Karácsonykor például az első két ünnepnapot még jól viseltem, de 26-a már nagyon nehéz volt mozgás nélkül.
- Táncosként szigorúbb életmódbeli szabályokat kell betartanod a mindennapokban?
- Nem érzem, hogy bármit meg kellene vonni magamtól. Persze fegyelmezettséget kíván a pályánk minden szempontból. Például minden nap főzök magamnak, mert növényi alapú, vegetáriánus étrend szerint táplálkozom, és odafigyelek arra, milyen alapanyagokból készítem az ételeimet.
- A tánchoz rengeteg energiára van szükség. Csak legenda, hogy erre nem alkalmas a vega életmód?
- A növényi alapanyagokból készülő ételek rengeteg energiát adnak. Amikor éles váltással abbahagytam az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását, éppen egy nyári tánckurzuson vettem részt. Olyan elképesztő jól bírtam a terhelést, hogy mindenki azt kérdezte, honnan van ennyi energiám.
- Karrier külföldön?
- Az elmúlt években rengeteget utaztam, különböző külföldi kurzusokon vettem részt pl. tavaly nyáron illetve idén is részt vettem a holland Nederlands Dans Theater intenzív nyári kurzusán. Nagyon hasznos volt, rengeteget tanultam és tapasztaltam, de jelenleg szeretek itthon, Magyarországon lenni és dolgozni. Szeretem, hogy a kollegáimmal könnyen szót értünk a közös anyanyelv végett, de nem zárkózom el az elől sem, hogy a későbbiekben akár külföldön is kipróbáljam magam.