2018. március 21.
Küldetés – Bánk-misszió a Cserhalmi-osztály előadásában
„Meg kell éreztetni a diákokkal Katona József történetét” – ezzel a céllal jött létre a Kaposvári Egyetem harmadéves hallgatóinak Bánk-misszió című produkciója, amelyről a címszereplővel, Kocsis Gáborral és a Gertrudist alakító Hermányi Mariannal beszélgettünk.
- Csak néhány éve, hogy a gimiben tanultátok a Bánk bánt. A próbafolyamat megváltoztatta a viszonyotokat a „nagy nemzeti drámához”?
Kocsis Gábor: - Középiskolában nem szerettem meg a Bánk bánt. Nem ragadott magával a történet, egysíkúnak éreztem a figurákat. Egész más volt találkozni a művel egyetemistaként, a Nemzeti Színház Bánk bán előadása kapcsán. A próbafolyamat alatt olyan kapcsolódási pontokra találtam rá, amelyekre korábban nem is gondoltam. Aztán Vidnyánszky Attila ötlete nyomán létre jött a Bánk-misszió, amely már az osztályunk produkciója, s amely még jobban elmélyítette ezt a kapcsolatot. Magának az előadásnak is ez a célja: középiskolákban mutatjuk be, azt remélve, hogy a hosszú és nehéz szöveggel való küzdelem helyett/mellett/után a diákok kapnak egy erős élményt, ami utat nyit a „nagy nemzeti drámához”.
Hermányi Mariann: - Összehasonlíthatatlan, mennyire más a kapcsolatod egy olyan művel, amelyet gimiben elolvasol, felelsz belőle, majd többet nem foglalkozol vele, illetve azzal a történettel, amit hosszan elemzel, megtanulod a szövegét. Fokról fokra megelevenednek, élettel telítődnek a karakterek. Rájössz, hogy mit miért tesznek vagy éppen, nem tesznek meg. Ezt éltük meg a Bánk bán kapcsán is. Gertrudis szerepében nem egy csúnya, gonosz nénit kell eljátszanom, hanem egy embert, akinek megvan a maga igazsága, és minden tette mögött indokoltság vannak.
K. G.: - Sokáig nem értettem, miért nem cselekszik Bánk? Miért húzza az időt? Miért töpreng annyit, ahelyett, hogy végre tenne valamit? Aztán rájöttem, hogy amit tehetetlenségnek látok, valójában mély és emberi küzdelem.
- Hogyan választottátok ki az előadásban elhangzó zenéket?
H. M.: - A Nemzeti Színház előadásából sok zenét átemeltünk. Fontos volt, hogy megmaradjon a kettősség a merániaiak és a magyar urak zenéi között. Sok műfajból választottunk, a jazztől a népdalig.
- Milyen visszajelzéseket kaptok: sikerrel jár a küldetés?
K. G.: - Nagyon pozitív reakciókat látunk. 17-18 éves fiatalok nézik az előadást, akik a tananyagban nyilván túl vannak már a Bánk bánon, és látjuk, ahogy rácsodálkoznak a történetre. Óriási élmény egy olyan előadásban részt venni, amely megérinti a lelküket, s amely nélkül számukra a Bánk bán talán örökre egy maradna az unalmas kötelező irodalom közül.
Kocsis Gábor: - Középiskolában nem szerettem meg a Bánk bánt. Nem ragadott magával a történet, egysíkúnak éreztem a figurákat. Egész más volt találkozni a művel egyetemistaként, a Nemzeti Színház Bánk bán előadása kapcsán. A próbafolyamat alatt olyan kapcsolódási pontokra találtam rá, amelyekre korábban nem is gondoltam. Aztán Vidnyánszky Attila ötlete nyomán létre jött a Bánk-misszió, amely már az osztályunk produkciója, s amely még jobban elmélyítette ezt a kapcsolatot. Magának az előadásnak is ez a célja: középiskolákban mutatjuk be, azt remélve, hogy a hosszú és nehéz szöveggel való küzdelem helyett/mellett/után a diákok kapnak egy erős élményt, ami utat nyit a „nagy nemzeti drámához”.
Hermányi Mariann: - Összehasonlíthatatlan, mennyire más a kapcsolatod egy olyan művel, amelyet gimiben elolvasol, felelsz belőle, majd többet nem foglalkozol vele, illetve azzal a történettel, amit hosszan elemzel, megtanulod a szövegét. Fokról fokra megelevenednek, élettel telítődnek a karakterek. Rájössz, hogy mit miért tesznek vagy éppen, nem tesznek meg. Ezt éltük meg a Bánk bán kapcsán is. Gertrudis szerepében nem egy csúnya, gonosz nénit kell eljátszanom, hanem egy embert, akinek megvan a maga igazsága, és minden tette mögött indokoltság vannak.
K. G.: - Sokáig nem értettem, miért nem cselekszik Bánk? Miért húzza az időt? Miért töpreng annyit, ahelyett, hogy végre tenne valamit? Aztán rájöttem, hogy amit tehetetlenségnek látok, valójában mély és emberi küzdelem.
- Hogyan választottátok ki az előadásban elhangzó zenéket?
H. M.: - A Nemzeti Színház előadásából sok zenét átemeltünk. Fontos volt, hogy megmaradjon a kettősség a merániaiak és a magyar urak zenéi között. Sok műfajból választottunk, a jazztől a népdalig.
- Milyen visszajelzéseket kaptok: sikerrel jár a küldetés?
K. G.: - Nagyon pozitív reakciókat látunk. 17-18 éves fiatalok nézik az előadást, akik a tananyagban nyilván túl vannak már a Bánk bánon, és látjuk, ahogy rácsodálkoznak a történetre. Óriási élmény egy olyan előadásban részt venni, amely megérinti a lelküket, s amely nélkül számukra a Bánk bán talán örökre egy maradna az unalmas kötelező irodalom közül.