2018. március 29.
Szőllősi Kriszta és Földesi Milán a Rómeó és Júlia címszerepében
A Kecskemét City Balett születésnapján a város főterén tangóztak edzőcipőben, dzsekiben. Az erről készült videó rekordnézettséget ért el! Sok főszerep után ismét együtt táncolnak, ezúttal a Rómeó és Júliában, amelyet a kamaraszínházban láthat a közönség Barta Dóra koreográfiájával.
- Kezdettől fogva működött köztetek a kémia? Mióta alkottok egy párt a balettszőnyegen?
Szőllősi Kriszta: - Nem egyszerre érkeztünk a KCB-hez: Milán akkor szerződött Kecskemétre, amikor a Carmen bemutatójára készültünk. Az egyik duettet próbáltuk, és Barta Dóra, a társulat vezetője megkért, hogy táncoljunk együtt. Szóval rögtön megkaptam az „új fiút”… Szerencsére, mert kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Tulajdonképpen az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk. Soha nem kellett külön megbeszélnünk, hogy mit és hogyan csinálunk.
- Értitek egymás mozdulatait?
Földesi Milán: - Ha nem párban táncolunk, akkor is ugyanolyan ritmusban kezdjük a mozdulatot és ugyanakkor fejezzük be, ugyanaz a lendület, ugyanott vannak a hangsúlyok.
Sz. K.: - Nagyon hasonlóan működünk: azonosan fogalmazzuk meg a mozdulatokat, azonnal látjuk benne a fizikalitást, és emiatt gyorsan dolgozunk. Ha fiú lennék, olyan lennék, mint Milán, és fordítva.
F. M.: - Egyébként nekem a Balett+ Csík Jánossal produkcióhoz kötődik a megismerkedésünk. A régi kamaraszínházban próbáltunk, Kriszta Matkovics Norbi párja volt, aztán Dóri arra kért bennünket, hogy táncoljunk együtt – a folytatás viszont nálam is ugyanaz: kezdettől fogva egy hullámhosszon voltunk. Pontosan, tudom, hogy ha elrontok valamit, Kriszta segíteni fog. Nincs bennem kétség efelől. Biztonságban érezzük magukat egymással.
- Volt rá példa, hogy segítenetek kellett a másiknak?
Sz. K.: - Persze! Főleg olyan feladatoknál, amelyeket már ezerszer megcsináltunk együtt, szinte beépült a testünkbe. Aztán jön a filmszakadás, és hirtelen fogalmam sincs, hogyan folytassam. Egy pillanat az egész, de ilyenkor nagyon kell a segítség.
- Veszekedés?
Sz. K.: - Még csak nem is vitatkoztunk.
F. M.: - Nem hibáztatjuk egymást, ami szerintem nagyon fontos. Borzasztóan idegesít a lassúság. Nehezen viselem, ha valamit újra meg újra el kell magyarázni. Krisztánál nincs szükség erre. Odaállunk és megcsináljuk. Lehet, hogy elsőre nem tökéletesen, de értjük, hogy miről van szó.
- Fontos, hogy alkatilag is harmóniában legyetek?
Sz. K.: - Milánnal összeillünk ebből a szempontból is. A magasságunk, a testalkatunk, az izomrendszerünk, a testsúlyunk.
- Az utóbbira hadd kérdezzek rá, mert látványosan vékonyabbak lettetek. Együtt fogyókúráztatok?
Sz. K.: - Különböző okokból változtattunk az életmódunkon, de tényleg leadtunk pár kilót mindketten. Én azért kezdtem bele, mert szerettem volna olyan fizikai állapotban eltáncolni Júliát, ami illik ehhez a karcsú, 14 éves lányhoz. Egy táncos életében nem sokszor adódik lehetőség arra, hogy egy ilyen szerepet megkapjon, úgyhogy felkerestem egy szakembert, aki állapotfelmérést végzett, és elmagyarázta, hogy milyen táplálkozással segítem a testem, és mi az, amivel inkább akadályozom. Nagyon pozitív tapasztalat volt: sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, jobban bírom a terhelést, ráadásul lement pár kiló.
F.M. : - Nálam az volt a fő szempont, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A Balett+ Fotográfia próbafolyamata alatt odafigyeltem a táplálkozásra, ügyeltem a rendszerességre, és ettől fizikailag és mentálisan is kiegyensúlyozottabb lettem. Most is ez volt a cél.
- Nehéz és intenzív próbafolyamaton vagytok túl, hiszen március 14-én mutattátok be a Rómeó és Júliát.
Sz. K.: - Szinte fel sem fogtuk, hogy már vége... Nagyon intenzív munka volt! Az influenzajárvány kellős közepén kezdtünk próbálni, nem kímélték a társulatot a betegségek. Mire kikecmeregtünk belőle, Niki (Nagy Nikolett – A Szerk.) lesérült, s emiatt jó néhány dolgon változtatni kellett.
F. M.: - Nagyon gyorsnak kellett lenni. Tulajdonképpen fáradtnak lenni sem volt időnk.
Sz. K.: - Éreztük, hogy csak akkor fog menni, ha maximális koncentrációval csináljuk, és elképesztően fegyelmezetten dolgozott mindenki.
- Milán egyike lett annak a 10 táncművésznek, akik idén elnyerték a Fülöp Viktor ösztöndíjat! Amelyben Kriszti tavaly részesült. Mit kell tudni az ösztöndíjról?
F. M. – Fiatal előadó- és alkotóművészek támogatására hozták létre az ösztöndíjat, hogy segítséget nyújtson a pályakezdéshez. Szakmailag is fontos megerősítést jelent, hiszen nem kevesen pályáznak, és az elbírálásnál az eddigi teljesítmény, az elvégzett munka a döntő szempont.
- A KCB születésnapján tangóztatok Kecskemét főterén. Mit szóltatok hozzá, hogy a videó rekordnézettséget ért el a színház Facebook oldalán?
Sz. K.: - Nagyon örültünk neki, mert rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Valószínűleg a szokatlanság hatott: ki táncol tangót edzőcipőben és sárga dzsekiben a téren?
F. M.: - Például mi ketten…
Szőllősi Kriszta: - Nem egyszerre érkeztünk a KCB-hez: Milán akkor szerződött Kecskemétre, amikor a Carmen bemutatójára készültünk. Az egyik duettet próbáltuk, és Barta Dóra, a társulat vezetője megkért, hogy táncoljunk együtt. Szóval rögtön megkaptam az „új fiút”… Szerencsére, mert kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Tulajdonképpen az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk. Soha nem kellett külön megbeszélnünk, hogy mit és hogyan csinálunk.
- Értitek egymás mozdulatait?
Földesi Milán: - Ha nem párban táncolunk, akkor is ugyanolyan ritmusban kezdjük a mozdulatot és ugyanakkor fejezzük be, ugyanaz a lendület, ugyanott vannak a hangsúlyok.
Sz. K.: - Nagyon hasonlóan működünk: azonosan fogalmazzuk meg a mozdulatokat, azonnal látjuk benne a fizikalitást, és emiatt gyorsan dolgozunk. Ha fiú lennék, olyan lennék, mint Milán, és fordítva.
F. M.: - Egyébként nekem a Balett+ Csík Jánossal produkcióhoz kötődik a megismerkedésünk. A régi kamaraszínházban próbáltunk, Kriszta Matkovics Norbi párja volt, aztán Dóri arra kért bennünket, hogy táncoljunk együtt – a folytatás viszont nálam is ugyanaz: kezdettől fogva egy hullámhosszon voltunk. Pontosan, tudom, hogy ha elrontok valamit, Kriszta segíteni fog. Nincs bennem kétség efelől. Biztonságban érezzük magukat egymással.
- Volt rá példa, hogy segítenetek kellett a másiknak?
Sz. K.: - Persze! Főleg olyan feladatoknál, amelyeket már ezerszer megcsináltunk együtt, szinte beépült a testünkbe. Aztán jön a filmszakadás, és hirtelen fogalmam sincs, hogyan folytassam. Egy pillanat az egész, de ilyenkor nagyon kell a segítség.
- Veszekedés?
Sz. K.: - Még csak nem is vitatkoztunk.
F. M.: - Nem hibáztatjuk egymást, ami szerintem nagyon fontos. Borzasztóan idegesít a lassúság. Nehezen viselem, ha valamit újra meg újra el kell magyarázni. Krisztánál nincs szükség erre. Odaállunk és megcsináljuk. Lehet, hogy elsőre nem tökéletesen, de értjük, hogy miről van szó.
- Fontos, hogy alkatilag is harmóniában legyetek?
Sz. K.: - Milánnal összeillünk ebből a szempontból is. A magasságunk, a testalkatunk, az izomrendszerünk, a testsúlyunk.
- Az utóbbira hadd kérdezzek rá, mert látványosan vékonyabbak lettetek. Együtt fogyókúráztatok?
Sz. K.: - Különböző okokból változtattunk az életmódunkon, de tényleg leadtunk pár kilót mindketten. Én azért kezdtem bele, mert szerettem volna olyan fizikai állapotban eltáncolni Júliát, ami illik ehhez a karcsú, 14 éves lányhoz. Egy táncos életében nem sokszor adódik lehetőség arra, hogy egy ilyen szerepet megkapjon, úgyhogy felkerestem egy szakembert, aki állapotfelmérést végzett, és elmagyarázta, hogy milyen táplálkozással segítem a testem, és mi az, amivel inkább akadályozom. Nagyon pozitív tapasztalat volt: sokkal kiegyensúlyozottabb lettem, jobban bírom a terhelést, ráadásul lement pár kiló.
F.M. : - Nálam az volt a fő szempont, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A Balett+ Fotográfia próbafolyamata alatt odafigyeltem a táplálkozásra, ügyeltem a rendszerességre, és ettől fizikailag és mentálisan is kiegyensúlyozottabb lettem. Most is ez volt a cél.
- Nehéz és intenzív próbafolyamaton vagytok túl, hiszen március 14-én mutattátok be a Rómeó és Júliát.
Sz. K.: - Szinte fel sem fogtuk, hogy már vége... Nagyon intenzív munka volt! Az influenzajárvány kellős közepén kezdtünk próbálni, nem kímélték a társulatot a betegségek. Mire kikecmeregtünk belőle, Niki (Nagy Nikolett – A Szerk.) lesérült, s emiatt jó néhány dolgon változtatni kellett.
F. M.: - Nagyon gyorsnak kellett lenni. Tulajdonképpen fáradtnak lenni sem volt időnk.
Sz. K.: - Éreztük, hogy csak akkor fog menni, ha maximális koncentrációval csináljuk, és elképesztően fegyelmezetten dolgozott mindenki.
- Milán egyike lett annak a 10 táncművésznek, akik idén elnyerték a Fülöp Viktor ösztöndíjat! Amelyben Kriszti tavaly részesült. Mit kell tudni az ösztöndíjról?
F. M. – Fiatal előadó- és alkotóművészek támogatására hozták létre az ösztöndíjat, hogy segítséget nyújtson a pályakezdéshez. Szakmailag is fontos megerősítést jelent, hiszen nem kevesen pályáznak, és az elbírálásnál az eddigi teljesítmény, az elvégzett munka a döntő szempont.
- A KCB születésnapján tangóztatok Kecskemét főterén. Mit szóltatok hozzá, hogy a videó rekordnézettséget ért el a színház Facebook oldalán?
Sz. K.: - Nagyon örültünk neki, mert rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Valószínűleg a szokatlanság hatott: ki táncol tangót edzőcipőben és sárga dzsekiben a téren?
F. M.: - Például mi ketten…