2019. március 28.
Első rendező: hisz a sokrétűségben és inspirálják a kihívások
Duplázik a Szín-táron Molnár G. Nóra, aki színészhallgatóként korábban már játszott Kecskeméten, idén pedig első rendezésével aratott sikert. Osztálytársaival Lorca Yermáját vitték színre, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzőseiként. Előadásukat a fesztivál nyitónapján, március 26-án láthatta a közönség.
─ Hogy fogadtad, amikor kiderült: a Yerma is műsorra kerül a 10. Szín-táron?
─ Nagyon örültem a lehetőségnek. Vajdasági vagyok, az Újvidéki Művészeti Akadémia színművész szakán végeztem. Diákként már volt alkalmam játszani a kecskeméti fesztiválon, ami nagy élmény volt. A pontos évszámra nem emlékszem, de arra igen, hogy az előadás után hatalmas buli kerekedett, megismerkedtünk sok más osztállyal, megnéztük a többiek előadásait. Emiatt is izgalmas volt visszatérni Kecskemétre. A Yerma az első rendezésem. Az, hogy meghívják egy fesztiválra, számomra mindenképpen biztató, és örömteli dolog.
─ Negyedikesek, végzősök vagytok. Milyen volt instruálni az osztálytársaidat a Yerma próbafolyamata során?
─ Mivel rendező osztályba járunk, az elmúlt négy évben folyamatosan egymást rendeztük. Nagyszínpadra viszont először készítettünk előadást, ami mindannyiunk számára egy fokozattal nehezebb feladatot jelentett. Mivel fizikai színházat csinálunk, korábban a mozgás volt az előadásaink középpontjában. A Yermában mégsem ez hajtja a szereplőket, mivel a mozgás mellett hangsúlyt kap Lorca költői szövege is, a szereplők közti párbeszédek, a vitáik.
─ Ez tudatos volt a részetekről vagy menet közben alakult így?
─ Menet közben, de még a munka legelején. Lorca Yermája annyira költői és mély szöveg, hogy azt éreztem: ide kevesebb mozgás kell, mert helye van a prózai részeknek is. Lorca gyönyörűen fogalmaz, éppen ezért arra törekedtem, hogy legyen egyensúlyban próza és mozgás. Egy-egy jelenetben a táncok inkább egészítsék ki a kimondott szavakat, mintsem kioltsák azokat.
─ Első rendezésedhez miért Lorcára esett a választásod, azon belül miért a Yermára?
─ Azért Lorca, mert szeretem a szövegeit. Nőközpontúan ír, miközben a férfiakkal foglalkozik. Azért a Yerma, mert amikor néhány éve elolvastam, megfogalmazódott bennem, hogy ezzel az anyaggal szeretnék színházban is foglalkozni. Olyan mondatok vannak benne, amik arra ösztönöznek, hogy megvalósítsam, amit gondolok róluk.
─ Mi érdekelt benne inkább: a női sors vagy mindazok a társadalmi elvárások, amik meghatározzák, irányítják egy nő életét?
─ A társadalmi elvárás, illetve a megoldhatatlan és feloldhatatlan párkapcsolati problémák. Utóbbira mindennapos példa, amikor egy párkapcsolatban a két fél látszólag kommunikál, valójában viszont folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Ezáltal nem mondják ki azokat a fontos dolgokat, amitől működhetne, élhetne a kapcsolatuk.
─ Tavaly decemberben volt a Yerma bemutatója. Hányszor játszottátok azóta?
─ Ha jól számolom, a kecskeméti a hatodik alkalom. Jövő hónapban is kettőt játszunk belőle. Szerencsére telt házzal megy az egyetemen is, kedveli a közönség.
─ És közben tanultok, próbáltok, rendeztek más darabokat is…
─ Ez így van, rengeteg minden zajlik egyszerre.
─ Van olyan dolog, amire kimondottan vágysz?
─ Régóta szeretnék Párizsba eljutni, és ez a vágyam hamarosan beteljesül. Az osztályunk idén novemberben egy előadással fellép a francia fővárosban. Ezen kívül szeretnék minél többet tapasztalni és tanulni. Azért is mentem még egy egyetemre, hogy újabb területeken is kipróbálhassam magam. Legközelebb például egy koreográfián fogok dolgozni. Nehéz műfaj, de hihetetlenül élvezem a benne rejlő kihívást. Ezért is jó a mi fizikai színházi koreográfus-rendező képzési szakunk, mert többrétű szakemberekké válhatunk.
Popovics Zsuzsanna
─ Nagyon örültem a lehetőségnek. Vajdasági vagyok, az Újvidéki Művészeti Akadémia színművész szakán végeztem. Diákként már volt alkalmam játszani a kecskeméti fesztiválon, ami nagy élmény volt. A pontos évszámra nem emlékszem, de arra igen, hogy az előadás után hatalmas buli kerekedett, megismerkedtünk sok más osztállyal, megnéztük a többiek előadásait. Emiatt is izgalmas volt visszatérni Kecskemétre. A Yerma az első rendezésem. Az, hogy meghívják egy fesztiválra, számomra mindenképpen biztató, és örömteli dolog.
─ Negyedikesek, végzősök vagytok. Milyen volt instruálni az osztálytársaidat a Yerma próbafolyamata során?
─ Mivel rendező osztályba járunk, az elmúlt négy évben folyamatosan egymást rendeztük. Nagyszínpadra viszont először készítettünk előadást, ami mindannyiunk számára egy fokozattal nehezebb feladatot jelentett. Mivel fizikai színházat csinálunk, korábban a mozgás volt az előadásaink középpontjában. A Yermában mégsem ez hajtja a szereplőket, mivel a mozgás mellett hangsúlyt kap Lorca költői szövege is, a szereplők közti párbeszédek, a vitáik.
─ Ez tudatos volt a részetekről vagy menet közben alakult így?
─ Menet közben, de még a munka legelején. Lorca Yermája annyira költői és mély szöveg, hogy azt éreztem: ide kevesebb mozgás kell, mert helye van a prózai részeknek is. Lorca gyönyörűen fogalmaz, éppen ezért arra törekedtem, hogy legyen egyensúlyban próza és mozgás. Egy-egy jelenetben a táncok inkább egészítsék ki a kimondott szavakat, mintsem kioltsák azokat.
─ Első rendezésedhez miért Lorcára esett a választásod, azon belül miért a Yermára?
─ Azért Lorca, mert szeretem a szövegeit. Nőközpontúan ír, miközben a férfiakkal foglalkozik. Azért a Yerma, mert amikor néhány éve elolvastam, megfogalmazódott bennem, hogy ezzel az anyaggal szeretnék színházban is foglalkozni. Olyan mondatok vannak benne, amik arra ösztönöznek, hogy megvalósítsam, amit gondolok róluk.
─ Mi érdekelt benne inkább: a női sors vagy mindazok a társadalmi elvárások, amik meghatározzák, irányítják egy nő életét?
─ A társadalmi elvárás, illetve a megoldhatatlan és feloldhatatlan párkapcsolati problémák. Utóbbira mindennapos példa, amikor egy párkapcsolatban a két fél látszólag kommunikál, valójában viszont folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Ezáltal nem mondják ki azokat a fontos dolgokat, amitől működhetne, élhetne a kapcsolatuk.
─ Tavaly decemberben volt a Yerma bemutatója. Hányszor játszottátok azóta?
─ Ha jól számolom, a kecskeméti a hatodik alkalom. Jövő hónapban is kettőt játszunk belőle. Szerencsére telt házzal megy az egyetemen is, kedveli a közönség.
─ És közben tanultok, próbáltok, rendeztek más darabokat is…
─ Ez így van, rengeteg minden zajlik egyszerre.
─ Van olyan dolog, amire kimondottan vágysz?
─ Régóta szeretnék Párizsba eljutni, és ez a vágyam hamarosan beteljesül. Az osztályunk idén novemberben egy előadással fellép a francia fővárosban. Ezen kívül szeretnék minél többet tapasztalni és tanulni. Azért is mentem még egy egyetemre, hogy újabb területeken is kipróbálhassam magam. Legközelebb például egy koreográfián fogok dolgozni. Nehéz műfaj, de hihetetlenül élvezem a benne rejlő kihívást. Ezért is jó a mi fizikai színházi koreográfus-rendező képzési szakunk, mert többrétű szakemberekké válhatunk.
Popovics Zsuzsanna