Vannak művészi utak, amelyeknek egy-egy fontos állomása már jóval azelőtt kirajzolódik, hogy valóban elérkeznénk hozzá. Szigethy Norbert számára a Messiás ilyen fordulópont: a Kecskemét City Balett táncosaként eltöltött hét év után most először dolgozik társkoreográfusként Barta Dórával. A feladat nem előzmények nélkül érkezett. Norbert koreográfusi tanulmányokat folytatott, korábban is készített önálló mozgásanyagokat, és az elmúlt években egyre több lehetőséget kapott arra, hogy alkotóként is megmutatkozzon.
„Ez egy látható cél volt, egy látható pont az én utamban, és sok szempontból meg kellett erre érnem – mind emberileg, mind táncosként. Fontos volt, hogy megtanuljak túllátni magamon. Hogy mindenféle tapasztalatot, tudást, értést valami nagyobb eszmény szolgálatában legyek képes alkalmazni” – fogalmaz. A döntésben a szakmai fejlődés mellett a közös művészi gondolkodás is meghatározó szerepet játszott. „Amikor évekkel ezelőtt láttam Barta Dóra Traviata című előadását, világossá vált számomra, hogy ez az a műhely, ahol a lehető leggyorsabban tehetek szert a legtöbb tudásra. Valamint az is világos volt számomra, hogy Dóra személye, tudása, az általa vezette műhely minősége garantálja a fejlődést.
„Alkotás közben én, mint Norbi megszűntem”
A Messiás próbafolyamata során társkoreográfusként nem pusztán egy előre meghatározott elképzelés végrehajtója lehetett, hanem saját gondolataival is alakíthatta az előadást. Barta Dóra határozta meg a fő irányt, ezen belül azonban jelentős alkotói szabadságot kapott Norbert. „Nagyon hálás vagyok Dórának, mert nagyon sok mindenben szabad kezet adott. Van olyan gondolati réteg, amit én fogalmaztam meg, majd Dóra építette tovább. Számomra ez nagyon érdekes tapasztalat volt: azt éreztem, hogy alkotás közben megszűntem én, teljesen magamon kívül találtam magam. Felemelő érzés volt.”
A közös munka egyik legfontosabb eredménye szerinte az a formanyelv, amelyben két eltérő alkotói érzékenység találkozhatott. „A saját mozgásvilágomat a képiség, a kézközpontúság és a gesztusok iránti figyelem határozza meg, míg Dóra koreográfiáiban az extravagáns, kiművelt testhasználat is hangsúlyos szerepet kap. A két megközelítés nem kioltja, hanem gazdagítja egymást. Különösen fontos volt számomra, hogy a saját mozdulataim, formanyelvem érvényesítése helyett egy tágabb alkotói világ kibontakozását segítsem.”
A megváltás nem kívülről érkezik
A Messiás témája Norbertet nemcsak koreográfusként, hanem saját hitén keresztül is megszólította. Egyházi intézményben tanult, tizennégy éven át élt vallásgyakorló közegben, és azóta is sokat foglalkozik a hit, a transzcendencia és a katarzis kérdéseivel.
„Hiszek abban, hogy a színháznak a dolga egy bizonyos tér megnyitása és a transzcendencia sejtetése, felmutatása, valamint elengedhetetlen feladata a szembesítés. A tánc különleges lehetőséget kínál arra, hogy a néző számára ne csak egy történetet mutassunk fel, hanem összetettebb, intellektuális gondolkodásra is hívjuk. A mozdulatok jelentése nem feltétlenül zárható egyetlen értelmezésbe: éppen a bennük rejlő asszociációk révén válhatnak személyes élménnyé. A transzcendencia, a közösen megélt katarzis, a megtisztulás lehetősége, a néző kiszakítása az időből – ezek azok a dolgok, amelyek engem a kutatásaimban is foglalkoztatnak. Éppen ezért a Messiás számomra egy ajándék.”
A produkció egyik lényeges vonása, hogy nem akarja a bibliai történetet kizárólag egy vallási értelmezés keretei közé szorítani. Az emberi természet örökérvényű kérdéseit keresi: azt, hogyan viszonyulunk egymáshoz, miként születnek a közösségi ítéletek, és miért olyan erős bennünk a vágy, hogy valaki kívülről oldja meg a problémáinkat.
„A megváltás iránti vágy számos ellentmondást rejt. A folyamatos külső segítségre várás sokszor meddő élethelyzetet szül, és gátolja az átlátás lehetőségét. A minket körülvevő világban az erőszak nem eltűnik, hanem átalakul. Bár mi a fizikális erőszakkal kapcsolatban viszonylag tapasztalatlanok vagyunk – hála Istennek -, azonban az online térben, digitális térben a kegyetlenség és megbélyegzés nem mindennapos, hanem minden perces. A bűnbak kikiáltás szinte hobbivá vált és attól függően, hogy egy közösségnek mi az érdeke – nincs gátlás emberek feláldozásában. A kommentelő személyek hada pedig fürdőzik az erőszakban – az erőszak köti össze az embereket. Ez pedig egy nagyon szomorú társadalomképet és korrajzot fest elénk, amivel ideje lenne szembenézni.”
A Messiás azonban nem egyetlen aktuális helyzetre kíván reflektálni. Éppen az adja az erejét, hogy a jelenségeket tágabb összefüggéseikben vizsgálja. „A hit nem ugyanaz, mint a vallás. Engem az foglalkoztat, hogy mi az a megtartó erő, az az eszménykép, ami továbblendít bennünket. Szerintem nagy hiba, ha úgy gondolkodunk, hogy csak mi vagyunk és egyébként üres felettünk az ég. Ezzel rengeteg lehetőségtől fosztjuk meg magunkat. Végtelen szomorúság és düh kavarog bennem azzal kapcsolatban, hogy az ateizmus divattá vált.”
A Messiás egyik legfontosabb felismerése éppen az, hogy a megváltást sokszor kívülről várjuk, miközben a változás lehetősége a saját belső világunkban is ott rejlik. A befelé fordulás, az önvizsgálat és a saját felelősségünk felismerése különösen fontossá válhat egy olyan korban, amikor a technológiai változások és a digitális világ alapjaiban alakítják át a valóságról alkotott képünket.
A test mögött a lélek története
A Messiás próbafolyamata a táncosoktól is másfajta figyelmet követelt, mint a Kecskemét City Balett tavalyi nagyszabású produkciója, a Spartacus. A fizikai felkészültség most is elengedhetetlen, ám a mozdulatok mögött meghúzódó gondolatok megértése még nagyobb hangsúlyt kapott.
„Most sokkal többet beszélgettünk, mint bármikor korábban. Fontosnak tartottam, hogy megértessem a táncművészekkel, hogy a Messiás története nem egy poros mese. Ezek a történetek itt vannak a mindennapjainkban, körülölelnek minket. Hány anya veszíti el a gyermekét idő előtt? Hányszor döntenek emberek félelemből, a megfelelés kényszeréből az árulás mellett? Mennyire félünk azoktól a bölcsektől, akik rámutatnak az igazságra és hogyan hallgattatjuk el őket másodpercek leforgása alatt.”
Norbert szerint az ilyen helyzetek megformálásához elengedhetetlen, hogy a táncosok ne csupán technikailag hajtsanak végre egy-egy feladatot, hanem megpróbálják megérteni a mögötte rejlő tapasztalatot is. „Nagyon látszott a lelkük ebben a próbafolyamatban. Ennek a műhelynek jellemzője, hogy nagyon erős elfogadással fordulunk egymás felé, még akkor is, ha bizonyos dolgokban nem értünk egyet – azért, mert folyamatosan egymásra vagyunk utalva. A rossz szándék nem fedezhető fel közöttünk, sokszor tartjuk meg egymást nehéz helyzetekben. Éppen ezért volt nehéz megértetni, hogy vannak helyzetek, amikor emberek képesek feláldozni egy másik embert azért, hogy saját magukat megmentsék.”
A színpadi történet ugyanakkor nemcsak a kegyetlenségről, hanem a veszteség, a szeretet és az áldozat személyes megéléséről is szól. Norbert számára Mária alakja különösen erős példája ennek. Az anyaság, a gyermek elvesztésének lehetősége és annak elfogadása, hogy az ember nem mindig rendelkezhet a saját életének alakulása felett, olyan tapasztalatokat idéznek meg, amelyek vallástól és történelmi kortól függetlenül érthetők. A Messiás történetében a leginspirálóbb és legtiszteletreméltóbb üzenet a méltóság megtartása.
Amikor a zene nem aláfestés
Handel oratóriuma önmagában is rendkívüli zenei erővel bír, ám éppen ebből adódott a koreográfusi munka egyik legnagyobb kihívása. A Messiás nem hagyományos, folyamatos cselekményre épülő mű. A zenei anyag ünnepélyessége és ragyogása olykor egészen másféle irányt mutat, mint amit Dóra koncepciója megkövetel.
Az előadás zenei világának kialakításában Nagysolymosi Gábor zeneszerző és Horváth Antónia kreatív zenei munkatárs működött közre. Handel zenéje kortárs zenei rétegekkel találkozik, a különböző hangzásvilágok pedig nem egyszerűen kísérik a mozdulatokat, hanem önálló jelentéseket is hordoznak. „A folyamat során a zenei anyag és a koreográfia folyamatosan alakította egymást. A kortárs kompozíciók újabb lehetőségeket nyitottak meg, miközben a mozgás is más megvilágításba helyezte a hangzásokat. A végeredmény éppen ettől válhat különösen izgalmassá: a zene és a tánc nem feltétlenül ugyanazt mondja el, hanem egymás mellett, egymást kiegészítve épít fel egy összetett jelentésvilágot.”
A Messiás nemcsak a látványos pillanatokban, hanem a figyelem lelassításában is keresi a nézővel való találkozás lehetőségét. Így nemcsak a megváltásról tesz fel kérdéseket, hanem arról is, hogyan válhatunk nyitottabbá önmagunkra és egymásra. Talán éppen ebben rejlik a táncszínházi előadás egyik legfontosabb üzenete: a változás nem feltétlenül egy kívülről érkező csodával kezdődik.
